„…tovább, itt más út úgysincs…”
Ezen a napon hunyt el 1995-ben Hódmezővásárhelyen Kajári Gyula grafikus, festőművész.
Hódmezővásárhely — 2023. április 15.
1926. december 28-án született a Veszprém vármegyei Ősi községben. A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a Majolikagyár művészeti irányítója volt. 1972-ben a Majolikagyár fennállásának 60. évfordulójára felkérték egy ünnepi kiállítás rendezésére, és erre az alkalomra írta meg elsőként a gyár történetét. Kísérletezőkedvére jellemző volt, hogy 1975-től 1978-ig együtt dolgozott Szabó Sándor vásárhelyi fazekassal, aki számára korongozta azokat a kerámiákat, amelyekre ismert motívumokat, portrékat vésett. Gyakran hosszabb ideig tartózkodott Veszprém megyében, elsősorban Sümegen. 1979 után Vásárhely és Sümeg között megosztva élt, dolgozott haláláig. Közben rövid ideig Tapolcán biztosítottak számára élet- és munkalehetőségeket. Drámai hatású, tömören szerkesztett szén- és krétarajzai rendszeresen szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon. 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Balatonakaliban nyugszik.
„Kajári észreveszi a konszolidált idők veszélyét is, azt, hogy a boldogság is szakadékot jelenthet. Ezt a tragédiát elemzi az öngyilkosságot választó magyar szépségkirálynőről, a tizenhét éves Molnár Csilla Andreáról rajzolt ciklusában. Azt, hogy a szépség is lehet csapda.” /Forrás: Kajári Gyula élete és munkássága/ (Külső hivatkozások: emlekpont.hu és molnarcsilla.hu)
Fényképezte: Martinek Imre
