* A közelgő, kora tavasszal esedékes választás előtt talán érdemes egy kissé kitérni a sokat vitatott és támadott választási törvényre, illetve annak módosításaira. Az ellenzék évek óta a legerőteljesebben támadja, és egyúttal választási vereségeinek okaként aposztrofálja a törvényt, de a kormány természetesen ellenkezőleg gondolja. Egyáltalán lehetséges bizonyos szempontok alapján igazságot tenni a választási törvény kapcsán?

— A magyar választójogi törvénnyel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy elfogadásakor orvosolta a magyar rendszerváltás óta fennálló politikai problémák jelentős részét. Kisebb méretű országgyűlésről rendelkezett, a választást kétfordulósról egyfordulósra módosította, a területi listákat megszüntette, így az emberek csak országos listákra és egyéni választókerületi jelöltekre szavazhatnak. A választási rendszer az említett változtatások eredményeként egyszerűbbé, működési mechanizmusát tekintve átláthatóbbá vált. Végül, de nem utolsósorban lehetővé tette a külhonba szorult magyar honfitársak — így a délvidéki magyarok számára is — a választójogot a magyar választásokon, ugyancsak több évtizedes adósságot törlesztve ezzel. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a baloldali erőknek az elmúlt három országgyűlési választáson elszenvedett veresége nem választástechnikai okokra, hanem sokkal inkább a magyar választók döntő többségének értékrendjével nem találkozó politikájukra vezethető vissza.

Blazsek Olivér (fotó: Századvég.hu)

* Az alkotmány, illetve az alkotmánymódosítás kérdése is kényes téma, főként egyes ellenzéki alkotmányjogászok véleményét figyelembe véve. Miért is?

— A baloldali-liberális választási szövetség legmegosztóbb, legaggályosabb ígéreteként tarthatjuk számon, hogy hatályon kívül helyezné Magyarország Alaptörvényét, akár megfelelő választói felhatalmazás hiányában is. A „feles alkotmányozás” ötletét a baloldal miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter, illetve a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője, Dobrev Klára is felvetette. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján az alaptörvény módosítása, illetve egy esetleges új alkotmány elfogadása csak kétharmados többséggel lehetséges. Ezenfelül ahogy a Századvég januári elemzése rámutatott, Magyarország Alaptörvényének, illetve a kétharmados többséget igénylő sarkalatos törvényeknek egyszerű országgyűlési többséggel való hatályon kívül helyezése, valamint módosítása nem pusztán tételes jogszabályi rendelkezésekbe ütközne, hanem e javaslatok ellentétesek a rendszerváltozás után kikristályosodott magyar közjogi gondolkodás fundamentumaival és az Alkotmánybíróság jogállamisággal összefüggő, korábban született határozataival.

* Jelen pillanatban mit mondanak a konkrét számok, puszta adatok az egyes pártok támogatottságáról? Az utóbbi évtizedek tapasztalataiból kiindulva sokat számít, hogy kinek mekkora előnye van a másikkal szemben ebben az időszakban?

— A Századvég vonatkozó kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy a magyar választók kétharmada a Fidesz—KDNP pártszövetség választási győzelmével számol, miniszterelnökként pedig a választók 51 százaléka Orbán Viktort látná szívesen a kormányzat élén. A jelenleg rendelkezésünkre álló közvélemény-kutatások tehát a polgári-nemzeti kormányzat megmaradását vetítik előre.

(Fotó: MTI)

* Kétségtelen, hogy a jelenlegi kampány kapcsán az ellenzéki előválasztás mindenképp új tényezőnek számít, akárhogyan zajlott is le. Az is érzékelhető, hogy még a kormány is kivárt egy kicsit az esemény miatt. Úgy tűnhetett, hogy az ellenzéknek megvolt az esélye arra, hogy a belső megmérettetése által ő diktálja a kampány ütemét és tematizálja a választás előtti időszakot, de mintha ez nem sikerült volna. Mi erről a véleménye?

— A magyarországi baloldali ellenzék valószínűsíthetően a három nagyjából azonos méretű párt — az MSZP, a DK és a 2017-ben alapított Momentum Mozgalom — közötti erőviszonyok újrarendezését szerette volna elérni az előválasztás megrendezésével. Ezenfelül a DK a teljes baloldal centralizációját is igyekezett végrehajtani. Ennek első stációja 2020 decemberében a teljes körű ellenzéki összefogás bejelentése volt, amivel egy harmadik magyar politikai pólus, élén a Momentummal, kialakulását igyekezett megakadályozni — anyaországi kifejezéssel — a Gyurcsány-párt. A korábbiakban már említett centralizáció második fokozata egy ad hoc jellegű „koalíción belüli koalíció” tető alá hozatala volt az egykori nemzeti radikális Jobbikkal. Az említett DK—Jobbik-együttműködés az előválasztási képviselőjelöltek kölcsönös, egymás javára tett nagyarányú visszaléptetésében testesült meg. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy a közös országos lista felállítása kapcsán például már megfigyelhető a DK szándéka a Jobbik felszalámizására és bekebelezésére. A harmadik és egyúttal végső állomása a centralizációnak egy, a gyurcsányi érdekeknek megfelelő miniszterelnök-jelölt győzelemre segítése volt az előválasztáson. Feltételezhető, hogy ez a szerep eredetileg Budapest főpolgármesterére, Karácsony Gergelyre hárult volna, ám Karácsony gyenge városvezetői teljesítménye, illetve fővárosi támogatottságának összeomlása stratégiájuk megváltoztatására ösztönözte a baloldal vezetőit. Karácsony Gergely visszalépésével Hódmezővásárhely polgármestere, Márki-Zay Péter nyerni tudott ugyan az előválasztáson, de kezdeti „varázsát” a baloldali választók körében rövidesen elvesztette. Népszerűsége csökkenésének okaiként meggondolatlan, a választókkal sokszor tiszteletlen nyilatkozatait és a magyarok mindennapi életétől idegen elképzeléseit nevezhetjük meg: például a burkolt kampányt a magyar rezsicsökkentés eltörléséért vagy a fizetős egészségügyért.

* Újabb kormánypárti győzelem esetén mire számíthatunk? Minden marad a régiben, vagy már annyira hosszú ciklus áll a kormány mögött, hogy elkerülhetetlenek a gyökeres változások akár politikai, akár gazdasági értelemben?

— Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök több ízben is kifejtette, a járványok és a népvándorlások korát éljük, ennélfogva amit biztosan állíthatunk, az az, hogy egy esedékes ötödik Orbán-kormány működését is elsősorban az Európába irányuló migrációs nyomás, a koronavírus-járvány, illetve az ezekre a krízisekre adott válaszok kereteznék. Ezenfelül nem tudjuk megkerülni a német kormány erőltetett zöldátállása kapcsán kialakult energiaválság kérdését — mely válság több negatív hatásától a magyar kormány által még 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés, vagyis a lakossági energia végfogyasztói árának csökkentése és hatósági rögzítése védi meg a lakosságot —, továbbá prioritást élvez a családtámogatások megvédésének és kiterjesztésének ígérete, illetve a kormány legújabb programpontja, vagyis a gyerekvédelem kérdése. Ennek érdekében a kormány nyugati mintára indított el egy nyilvánosan elérhető pedofil-nyilvántartási rendszert, illetve kampányba kezdett a gyermekek védelme érdekében a Soros György-féle NGO-hálózathoz köthető LMBTQ-aktivistákkal szemben.

* Ha egy esetleges ellenzéki győzelem forgatókönyve valósulna meg, akkor a kormányzati struktúra mennyiben változna meg? Ha visszatekintünk az egykori ígéretekre, akkor a kisebb parlament vagy a kevesebb minisztérium is elképzelhető, vagy éppen ellenkezőleg alakulnának a dolgok?

— Ahogyan korábban is szó volt róla, a választójogi törvény már rendelkezett a kisebb országgyűlésről, így ez a kérdés már nem élvez relevanciát az anyaországban. A kormány, illetve a kormányzati struktúra összeállítása a mindenkori miniszterelnök, illetve a mögötte álló országgyűlési többség felelősségi körébe tartozik. Az erre vonatkozó elképzelések véglegesítése értelemszerűen a választások után várható, így jelen pillanatban korai lenne e kérdésről nyilatkozni.