Nemzeti ünnepünk, március 15-e, és az 48/49-es magyar forradalom és szabadságharc 176. évfordulója alkalmából Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum előtt megtartott állami díszünnepség szónoka Orbán Viktor miniszterelnök volt. Szónoklatának egyik fontos gondolata az volt, hogy Petőfiék óta minden magyar nemzedék és minden magyar fiatal számára eljön az idő, amikor dönteni kell.
Beszédében hangsúlyozta, azon múlik minden, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra. Ezen múlt minden 1848-ban is, amikor a márciusi ifjak szabad szelleműek voltak, és szerették a hazájukat, ugyanis a szüleik tudták, haza csak addig létezik, amíg van, aki szeresse, mert a polgárai szeretete, a szívek ereje tartja fent.
A magyar miniszterelnök kiemelte, a nyugati világban milliók élnek úgy, mintha a semmiből jönnének és oda tartanának. Háborúkat robbantanak ki, országhatárokat rajzolnak át, támogatják a migránsokat. Mi magyarok másként akarunk élni. Jövünk valahonnan és tartunk valahova. Mindent az elődeinktől kaptunk, a kötelezettséget is, hogy mindezt megtartsuk és tovább adjuk – mondta, és hozzátette, olyan hazát építenek maguknak, ahol nincs a fejük felett háziúr.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
A legfontosabb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk. Mi tudjuk, ha egyedül állunk a világban, nem szabadok vagyunk, hanem magányosak – üzente. – Mi magyarok társak vagyunk a hazánkban is, honfitársak, és társak azok is, akik előttünk jártak, és akik utánunk jönnek. Dicsőség az őseinknek! Dicsőség a márciusi hősöknek!
Petőfi Sándor verssorára hivatkozva tette fel a kérdést: Rabok legyünk, vagy szabadok? Mert, mint mondta, minden ezzel kezdődik, és legelőször erre a kérdésre kell válaszolni. Rámutatott, Európa ma nem csendes, inkább egyre hangosabb, és Európa népei Brüsszeltől féltik a szabadságukat. Mert Brüsszel olyat akar rájuk kényszeríteni, amit nem szeretnének. A magyarok nem akarnak háborúba menni, nem akarják beengedni a migránsokat, és nem adják oda a gyermekeiket, mert büszkék és önérzetesek.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Orbán Viktor beszédében kifejtette, ha meg akarják őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, el kell foglalni Brüsszelt és élére kell állni a változásoknak. Nem szabad elfogadni, hogy Brüsszel nem csak elhagyta az európaiakat, hanem szembe is fordult velük.
Ismételten hangsúlyozta, Magyarország csak a békével járhat jól, nem kér a háborúból. Reményét fejezte ki, hogy ez az év sorsfordító lesz, és ha az év elején még egyedül is voltak, az év végére azok lesznek többen, akik változásokat akarnak, és szuverenista fordulat várható Európában és Amerikában.
Felszólalása végén arra tért ki, hogy június 9-én Európa Parlamenti választások lesznek, amikor dönteni kell, hogy az igazság és szabadság oldalán állnak-e, a háborút támogatják vagy a békét. A fiatalokhoz fordulva jelentette ki, nem bújhatnak el, választani kell. Szónoklatát azzal zárta, akkor majd a szülők is megtudják, hogy milyen gyerekeket hagynak a világra!
