A piliscsabai kiállítás megnyitóján

Kollégánktól, Dormán Lászlótól nemrégiben kedves meghívó érkezett, mellyel a Magyarok a határőrvidéken című fotókiállítására invitál. Az összeállítás Piliscsabán tekinthető meg az Uradalmi Házban (Templom tér 13.).
Dormán László 50 éve fényképezi ezt a vidéket. Itt született, innen kellett elmenekülnie. ,,Családneve őshonos, gyakran előfordul már 16. századi török adóösszeírásokban. Idegrendszerében él a föld. Képei az elmúlt fél évszázad dokumentumai. Egy népé, amely minden évtizedben egyre kisebb részét foglalja el a tájnak. Háborúk, tiszai árvizek, új modernizációs kihívások szorítják szűkebbre életterüket. Dormán itt látható 35-40 évvel ezelőtti képein megjelenik a szerémségi Maradék falu népessége. Láthatóak Szlavónia löszfalbarlangjainak lakói, az Al-dunai Keve városa, a legdélibb magyarlakta település, olyan árpádkori falvak, melyekből ma csak a templomtorony áll” -- mondta az ünnepélyes megnyitón dr. åze Sándor.
A szerző pedig többek között a következőket írta tárlata elé:
,,Magyarok a határőrvidéken címmel először 1991-ben, Luca napján nyílt kiállításom Budapesten a Néprajzi Múzeumban. Szociofotók a délvidéki magyarságról. Ekkor már javában dúlt a legújabb balkáni háború. Milošević Szerbiája hivatalosan nem állt ugyan háborúban senkivel, mégis erőszakkal vitték a délvidéki magyarokat is a háborús övezetekbe, Horvátországba, mégpedig számarányukhoz mérten sokkal nagyobb számban. Én akkor az újvidéki lakótelepi lakásunkban már nem nyitottam ajtót, ha csengettek, nem telefonáltam és nem vettem föl a kagylót, amikor csengett. Mert akkor már sorozatban hordták ki a katonai behívókat. Az akkor ötéves Berci fiam egy este, mielőtt elment volna aludni, megkérdezte:
-- Apu, bezártad az ajtót?
-- Igen, bezártam.
-- De jól bezártad?
-- Igen kisfiam, jól bezártam. Miért kérded?
-- Hát csak azért, hogy nehogy bejöjjenek.
-- Kik ne jöjjenek be?
-- Hát a politikák.
Akkor még nem sejtettem, hogy a politikák a csukott ajtón keresztül, akár a falon át is bejöhetnek.”
Dormán Lászlót talán nem is kell külön bemutatni, hiszen kiváló fotóival évtizedeken át jelent volt lapjainkban, és számos könyv illusztrálására is felhasználták azokat. A jazz és a színház, a portré, a szociográfia egyaránt közel állt hozzá, de a háborús életképei is hűen ábrázolják az akkori éveket.
1944. november 2-án született Bácskossuthfalván, Morovicin -- ahogyan ő emlegette. Éppen akkor, amikor a magyar hatóság már elhagyta Bácskát, és a partizánok az 1942. évi újvidéki razzia megbosszulásán fáradoztak a magyar falvakban. A gimnáziumot és a zeneiskolát Szabadkán, a zenei főiskolát Újvidéken végezte el. Húsz évig a Képes Ifjúságnál dolgozott, majd az Újvidéki Rádió műsorainak lett az egyik szerkesztője. A Napló című hetilap újságírója és fotóriportere. Fényképei több száz országos és nemzetközi fotókiállításon szerepeltek, száznál több díjat kapott, mintegy félszáz önálló kiállítása volt. 1993 óta él Magyarországon, 1995-ben költözött a családjával Piliscsabára. 1999-től a Magyar Rádió szerkesztője. Életrajzát a következő mondattal fejezi: ,,Még mindig fotózom, sajnos, egyre ritkábban: könyvillusztrációk, író- és művészportrék, reklámfotók, lemezborítók és plakátok készítésével foglalkozom.”
A jelenlegi kiállítása február 10-éig tekinthető meg (nyitvatartás: kedd-szerda-péntek 14.00-18.00, csütörtök 15.00-19.00, szombat-vasárnap 14.00-17.00). Laci, ha arra járunk megnézzük! Ha arra járnak, nézzék meg! Érdemes. Addig is, íme néhány fotó, amelyet Dormán László honlapjáról (www.dorman.hu) kölcsönöztünk.