Az évente megrendezett Magyar Világtalálkozó célja a határokon átívelő kapcsolatteremtés és együttműködés. A több helyszínen folyó eseménynek nemcsak a Kárpát-medencei, hanem a távoli országokban élő magyarok és meghívott vendégeik is részvevői. Az idei történések május 22-e óta Szegedhez, Ópusztaszerhez, Aranyosapátihoz kötődtek, a fő program pedig a budapesti SYMA-központban május 30-a és 31-e között rendezett Világfalu volt, melyen Vajdaság díszvendégként mutatkozott be.
A terembe lépve magyar bábfilmhősök ember méretű figurái fogadtak, Süsü sárkánytól Mirr-Murr kandúrig, emléket állítva a nemrég elhunyt készítőjüknek, Foky Ottónak. Mellettük a játszóházban a hétévesek méreteihez igazított lópatkós petrencerúd-próbában és a háromévesek halászós fajátékaiban találkozott a magyar furfang más tájak leleményességével.
A gyereksarok után az ízek és illatok kavalkádja következett. A szénavirágágyon érlelt sajt, az immunerősítő gyümölcsszörp, az omlós vaddisznószalonna, az őrségi mákolaj, az erdélyi kürtőskalács és az 51 fokos felvidéki birspálinka a Baranta völgyéből épp olyan természetes volt itt, mint a lúgosító hatású ásványvíz, a mágneses talpbetét, a mentás illóolaj vagy az alma- és körtemustban érlelt alpesi Medvecsalogató sajt. A gyógyító hangok sátrában táltos pap várta az érkezőket, vele szemben kosárfonó mester mutatta be a tudományát.
A vajdaságiak termékeivel több helyen is találkozhattunk. A kecsketejes szappan, a kézművessör, a mézeskalács, a Vajdasági Egészségturizmus Klaszter, a szőlőpálinka és a termelői borkülönlegességek méltó fényben tüntették fel régiónkat. A nagyszínpadon a Világfalu nyitóeseményeként az óbecsei Fokos Zenekar játszott. A népviseletbe öltözött kiállítók pultjánál különféle tájegységek mintáival díszített kelmékben, szőttesekben, fafaragásokban gyönyörködhettünk. Vajdaságból hegedűkészítő, gyöngyfűző és ékszerkészítő mesterek mutatkoztak be.
Vajdasági értékek és lehetőségek
A törökbecsei Link Lajossal a falusi turizmus lehetőségeiről és a minőségibor-termelésről beszélgettünk. Tőle hallottam arról az Algériából származó szőlőfajtáról, amely csak a gyöngyszigeti Rohonczy-birtokon honosodott meg, még a történelmi Magyarországon. Ez a Törökbecséhez közeli Tisza-holtágnál érlelt bor olyan kiváló minőségű, hogy Ferenc József rendszeresen rendelt belőle, a jugoszláv időszakban pedig azért nem láthattuk a boltokban, mert Tito az összes palackot felvásárolta. A polgárháborús időkben a kis gazdaság többször cserélt tulajt, és az idő is jócskán megviselte. Hét éve azonban — a szerbiai válságok dacára — sikeres vállalkozás indult itt, összekötve a minőségibor-termelést a falusi turizmussal és olyan helyi nevezetességekhez szervezett túrákkal, mint az aracsi pusztatemplom megtekintése. Hasonló folyamatokról számolt be Sagmeister Ernő is, a főként Magyarországról érkező és helyi szokásokat, ízeket, nevezetességeket kereső turisták vendéglátását, valamint a Szerémségben biokertészeti módszerekkel érlelt szőlőkből készült Nagy—Sagmeister-féle saját borokat említve. Mindkét vállalkozó jelezte, hogy a termékei kis mennyiségben előállított különlegességek, melyek elsősorban borszaküzletekben kaphatóak.
A Vajdasági Baráti Egyesület pultjánál nagy volt a tömeg. A képzőművész- zenész-író Máriás Bélával a Lomtalanítás című regényéről beszélgettünk, melynek most készül a kínai fordítása. Egy ottani megjelenés olyan példányszámmal és lehetőségekkel kecsegtet, amelyek egy magyarul alkotó és publikáló író számára szinte felfoghatatlanok.
Kapcsolatépítés és gazdaság
A becsei származású Varga Izabella a Lurkóházakról, illetve az Óbecse és Péterréve közötti pecesori óvoda, illetve általános iskola támogatásának fontosságáról beszélt. Izabella a Barátok Közt tévésorozat sztárja, egyúttal a budapesti Fonó zeneházban évente megrendezett jótékonysági gála műsorvezetője.
A népviseletbe öltözött Cirkalom táncegyüttes a Fokos zenekar muzsikájára ropta mellettünk a táncot. A Fölszállott a páva topolyai győztesei kiváló hangulatot teremtve haladtak tovább az ausztráliai és az afrikai magyarok pultjai között. Afrika az idei Magyar Világtalálkozó kiemelt kontinensének számított. Ottani magyarok és magyar cégekkel baráti viszonyt kialakító helyi vállalatok mutatkoztak be, főként egzotikus nyaralást ígérő utazási irodák, az angolai pultnál azonban valódi maniókaszörpöt is kóstolhattuk.
A Magyarsághíd teremben szombat délután került sor a vajdasági kultúra és gazdaság helyzetének részletes ismertetésére. Az előadás után dr. Simon Vilmossal, a Vajdasági Baráti Egyesület vezetőjével beszélgettem. Elmondása szerint az egyesület harmincnégy tagja arra törekszik, hogy a saját vezetésű magyarországi cégei mellett leányvállalatokat alapítson az otthoni régióban. Másrészt igyekszik objektív tájékoztatást nyújtani a profitorientált magyar nagyvállalatoknak a vajdasági körülményekről, ezzel bátorítva őket, hogy befektessenek nálunk. A munkahelyteremtésen kívül a támogatások fontossága is szóba került. A SYMA-csarnokban kiállító otthoni vállalkozások részvételi díját és kiutazását is a Vajdasági Baráti Egyesület támogatta.
A Magyar Világtalálkozó és ezen belül a kétnapos Világfalu rendezvény nem csak a néptánc- és a népzenei előadásai vagy az étel- és az italkóstolói miatt volt élvezetes. Mind bemutatkozás, mind kapcsolatépítés szempontjából egyaránt fontos volt Vajdaság számára, olyan miliőben, ahol nem a politikáé, hanem a gazdaságé, a kultúráé, az egészségmegőrzésé és a gasztronómiáé volt a főszerep.
Mertz Gábor felvételei
