Magyarnak lenni a bölcsőtől
Hodolik Boglárka
2021.06.02.
LXXVI. évf. 22. szám
Magyarnak lenni a bölcsőtől

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan családba születtem, ahol a hazaszeretet és a történelem már a bölcsőtől jelen van. Kevés időt töltöttem a kortársaim között, mindig idősebbek vettek körül, a hintámat is a dédtatám ringatta kilencvenévesen. Kisiskolás koromra éppen annyira ismertem Trianon fogalmát, mint a környék családjainak nevét. Mindig is fontos volt, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk.

Mezítlábas kiskölyökként ezek csak mesék voltak, de mindig is érezhető volt, hogy ez több, csakúgy mint a magyar címer a nagyszüleim szobájának falán vagy a templomoltáron lévő virágcsokor piros, fehér és zöld színei, valamint a hónap első vasárnapján, illetve ünnepnapokon a pápai himnusz mellett felcsendülő nemzeti ima. Ilyen minden megsárgult családi fotó és a hozzá tartozó történet. Az ősi gyökerek, melyek nem ismerik a mai határokat, és messze elnyúlnak Kárpát-medence-szerte. A szülői házban duruzsoló rádió, melyen hétvégéken magyar nóta szól. A nagymamám halk éneke a konyhában, a régiségek a polcokon és a kiterjedt rokonság, mely mindennap emlékeztet arra, hogy mindegy, hol élünk, összetartozunk.

Az a szellemiség, amelyben felnőttem, olyan értékrendet adott, amelyet kevesen mondhatnak magukénak a kortársaim körében. Sosem lehetek ezért elég hálás a családomnak. Felbecsülhetetlen, hogy ezt az érzést olyan nyelven írhatom le, amely az egyik legnehezebb, amelynek művészet az elsajátítása, bámulatos a szókincse, és amelyet anyanyelvemnek mondhatok.

Egy évszázada nemzetünk szétszakadt, de ahelyett, hogy elvesztünk volna, makacsul ragaszkodunk nemzeti értékeinkhez. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy hegyeket kellene arrébb mozdítani, hogy az ezeréves bölcső határai eltűnjenek.

Érdemes néha elgondolkodni, mitől érezzük magunkat egy nemzethez tartozónak. Van-e olyan emlék a tarsolyunkban, amely ezt kézzelfoghatóvá teszi, és nem csak üres szavak halmaza? Június 4-e része-e a mindennapjainknak? Vagy csak egy nap, amikor a történelemkönyv lapjairól idézünk.

Ha csak szavakkal és főhajtással emlékezünk erre a napra, az is megerősít bennünket abban, hogy a magyarság minden képviselője része az egységes magyar nemzetnek.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..