Az idei év két Árpád-házi szentünk jegyében telik. A magyar keresztény nemzet ifjúságunk védőszentje, Szent Imre születésének millenniumát, valamint a nemzetközi vonatkozásban is nagy tiszteletnek örvendő Árpád-házi Szent Erzsébet születésének nyolcszázadik évfordulóját ünnepli. Szent Imrére emlékeztünk, nemcsak mint szentre, hanem mint Isten akaratát elfogadó, önmagán és az ellenségen is győzedelmeskedő keresztény emberre, aki évszázadokon át példaképe volt a magyar ifjúságnak, s aki küldetésünk égi védelmezője ma is. A szabadkai egyházmegyében Doroszlón, a Szent Imre-plébániatemplomban tartottak ifjúsági találkozót, most, november 4-én pedig Nagykikindára zarándokoltak, ahol Huzsvár László nagybecskereki nyugalmazott megyés püspök, az egyházmegye kormányzója a nagykikindai Botka József, valamint Bogdán József törökkanizsai plébánosok, Kalapis Sztoján, a muzslyai Emmausz fiúkollégium igazgatója, Szemerédi Pál nagybecskereki lelkész és Csipak Csaba csókai diakónus segédletével bemutatott szentmisével zárták a Délvidéken a jubileumi évet.
A két szentünk tiszteletére Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátor Szabadkán önálló tárlaton mutatta be az Árpád-házi szentekről festett ikonjait, amelyek Zentán a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából tartott rendezvények keretében is bemutatásra kerültek. A Szent Imre-ünnepségeket 1949-ben a kommunista hatalom alatt betiltották, s megtartásukat csak 2001-ben újította fel a Szent Korona Szövetség.
A Szent Erzsébet életéről szóló, kivételesen gazdag irodalmi és más művészeti opus csodálatosan színes legendákkal van átszőve, amelyek elválaszthatatlanul részei lettek a róla alkotott képnek.
A szegénység már a 13. században alapvető társadalmi kérdéssé vált. Az agrárfejlődés, a demográfiai növekedés, a társadalom mozgása megnövelte az utazók, a betegek, a szegények számát. A Türingia grófjával, Lajossal eljegyzett Erzsébet, a keresztes háborút is vezető II. András magyar király és a merániai Gertrúd leánya egész életét a szegények ápolására, gondozására fordította. A szegényeket felkereste nyomorúságos otthonukban, hogy enyhítse sorsukat, segítségére volt a szülő asszonyoknak, a vár mellé kórházat építtetett, s maga ápolta a betegeket, virrasztott a halottak mellett, gondoskodott eltemetésükről. Férje halála után el kellett hagynia a várat, mert ,,nem akart részesedni a szegények kifosztásában, amivel oly gyakran éltek a hercegi udvarban.' Lakhelyét Marburgban jelölték ki férje testvérei. Az özvegyi kielégítést és járadékot is kórházalapításra, a betegek és a szegények ellátására fordította. Számára a pénz, a jövedelem arra szolgált, hogy enyhítse vele a szegények nélkülözését.
Szentünk életműve nemcsak a magyar nemzet lelki megújulásában gyümölcsöző. Személyét tisztelet övezi az európai nemzetek - főként a németek - körében is. Ezt erősíti meg XVI. Benedek pápa Szent Erzsébet életművét méltató levelében, amelyet Erdő Péter bíboroshoz írt az évforduló kapcsán.
,,Nagy örömmel értesültem arról, hogy ebben az esztendőben különleges módon emlékeznek meg a magyarországi Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójáról. Ebből a kiváló alkalomból kérem, tolmácsolja Magyarország és egész Európa híveinek lelki részvételemet a tervezett ünnepségeken, amelyek nagyszerű alkalmat nyújtanak arra, hogy Isten egész népének és különösen Európának felmutassuk e szent ragyogó tanúságtételét. Az ő híre messze túlterjedt saját hazája határain, és igen sokakhoz, köztük nem keresztényekhez is eljutott az egész kontinensen.
Erzsébet igazi európai szent: kora társadalmi viszonyait tekintve éppúgy, mint napjainkban, az evangelizáció követhető példája. Az Egyház igazi leánya volt, konkrét tanúságtételével Krisztus szeretetét tette láthatóvá az emberek között. Példája politikai személyiségek számára is ösztönzőnek bizonyult, hogy buzgóságán felbátorodva a népek közti kiengesztelődésen fáradozzanak' - írja többek között a Szentatya arról az Árpád-házi szentünkről, aki rövid élete során minden élethelyzetet megélt. Volt gyermek, jegyes, ifjú házas és anya, volt férjére várakozó feleség és volt özvegy. Minden életállapota, és az azokban való helytállása tanulságos és példaértékű lehet a ma emberének is.
Nemzetközi tisztelete mellett számunkra, a Kárpát-medencei és a világon szétszórt magyarok számára lelki támaszt és forrást adhat az a tudat is, hogy a világon nincs még egy olyan család, amely annyi szentet és boldogot adott volna az egyháznak, mint az Árpád-háziak. Nemzetegyesítő erejét mutatja, hogy a Felvidéktől, a Kárpátalján és Erdélyen át a Délvidékig mindenhol templomok, szeretetotthonok hirdetik a nemzet Árpád-házi Szent Erzsébet iránti tiszteletét. Erdő Péter bíboros november 18-án Sárospatakon, Erzsébet szülőhelyén zárja a Szent Erzsébet-évet, előtte november 17-én, délután 3 órakor a kassai Szent Erzsébet-dómban a jubileumi év felvidéki ünnepségeinek zárónapján mutat be ünnepi szentmisét. A délvidéki egyházközségek közül Újvidéken 18-án, Erzsébetlakon pedig november 19-én az Árpádházi Szent Erzsébet-templomokban 10 órakor mutatnak be szentmisét a védőszent tiszteletére lelki erősítésképpen, hogy a szeretet nem hiábavaló. Magyar szentjeink példája egyben üzenet korunk emberéhez is, követésük ma sem lehetetlen, tanúság rá a harmadik évezred elején szentek sorába emelt magyar boldogok.