„Az értékek tiszteletére nevelni a család, az iskola és az egyházak a legalkalmasabbak. Az értékek teremtésére pedig a kultúra, azaz a tudomány és a művészet hivatott. […] A tudást és annak társadalmi felhasználását, alkalmazásának módjait, az erkölcsöt nem lehet genetikailag örökíteni. Ezek az emberi magatartás és cselekvés példáin örökíthetők át nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, mesterről tanítványra. Ez elsősorban az oktatás feladata. […] A tudás Európában az egyetlen igazi esélyünk, ez az a nyersanyag, amelyben gazdagok vagyunk, s amely nem véges, mert újratermelhető.”
(Részletek dr. Klinghammer István, a Magyar Örökség díj bírálóbizottsága elnöke ünnepi köszöntőjéből)
Életképek a Magyar Örökség 113. díjátadó ünnepségéről
Jelen esztendő földanya havának (szeptember) 27. napján tartották meg Budapest IX. kerületében, a Ráday Ház dísztermében az idei második, illetve a rangos elismerés létrehívásának évétől (1995) számított sorrendben 113. alkalommal a Magyar Örökség díjátadó ünnepségét. Ez a díj, mely egyúttal a nemzeti összetartozás érzését is erősíti, a világ magyarságának szellemi becsületrendje. A polgárok szabad akaratából létrejött Magyar Örökség és Európa Egyesület civil intézmény — melynek feladata a magyar értékek felmutatása a jelen számára és megőrzése az utókornak — ezzel a kitüntetéssel több mint negyed százada a magyarság erkölcsi és szellemi teljesítményét ismeri el.
A legutóbbi díjkiosztón az alábbi személyekre és institúciókra vonatkozó laudációkat hallhattuk: Potápi Árpád János nemzetépítő szolgálata; a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves teljesítménye; a nagybányai Teleki Magyar Háznak a magyar kultúráért végzett szolgálata; Szakács Imre László festőművész életműve; Dombóvári János és a Lavotta János Kamarazenekar; Szakály Sándor történészi munkássága, valamint az 1980-ban alapított Solaris együttes / magyar progresszív rock zenekar nemzetközileg is elismert zeneművészete. Munkásságuknak időtálló lenyomata immáron a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumában is fellelhető, nevüket pedig az Aranykönyv őrzi.
A kemény két órába sűrített gála nyitányát a nemzeti ima hozta, a záróakkordokat pedig a Szózat. Mindeközben pedig több vonatkozó kisfilmet is láthattunk, illetve zenei sokféleség fültanúi lehettünk. A Servet csángó magyar zenekar; a nagybányai Balogh Brigitta és Kőhidy Máté furulya-ének kettős s persze a díjazott Lavotta János Kamarazenekar szolgálata révén.
Az ünnepségen elhangzó laudációkat — a díjátadás sorrendjében — az alábbi neves közéleti személyek tolmácsolták: Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere; Takaró Mihály Széchenyi-díjas irodalmár; Katona Csaba történész (MNL); Sipos Endre festőművész, művészetfilozófus; Szecsődi Ferenc prof. emeritus hegedűművész; Kovács István történész, polonista, költő és műfordító, valamint Böszörményi Gergely MÖ-díjas lemezkiadó, zenei producer, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület, valamint a Magyar Örökség díj fő támogatója az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság, kiemelt támogatói pedig Schmitt Pál, Magyarország korábbi köztársasági elnöke, az állatorvos-tudományi egyetem, valamint az ugyancsak Magyar Örökség díjas Vincze László és Fiai Papírmerítő Műhely voltak.
A legközelebbi, összesített sorrendben 114. díjátadó ünnepség kijelölt dátuma 2026. március 21-e lett. Várhatóan az MTA berkeiben.
Fényképezte: Martinek Imre
