— A magyar vonatkozású anyagok gyűjtésénél a legfőbb nehézséget az információk hiánya okozta/okozza. Egy konkrét példát említek. A ’40-es évek közepétől Ceaușescu hatalomra jutásáig a Kozák nővérek igen népszerűek voltak, több mint húsz hangfelvételt készítettek, a televízió és a rádió is folyamatosan sugározta dalaikat. Az új impérium mint „idegen zenét tolmácsolókat” a népi kultúrával összeegyeztethetetlennek tekintette, és mint ilyeneket, el kellett tüntetni őket a köztudatból. Ezt olyan alaposan hajtották végre, hogy az irattárakból hiányzik a munkaszerződésük, hangfelvételeket többet nem készíthettek, és kilétüket is mély homály fedi. Ebben a formában három éve gyűjtöm a lemezeket, és most kezd beérni a termés. Eleinte úgy gondoltam, hogy 20-30 felvétellel számolhatok, aztán kiderült, hogy 100 felett kell kalkulálnom. Körülbelül 150-re becsülöm a szóba jöhető lemezeket. Természetesen „garázsfelvételek” is készültek kazettákra, viszont ezek feltérképezésére, összegyűjtésére, digitalizálására nem vállalkozom. A kiállításon 66 lemezt állítottam ki, a teljes gyűjteményem mintegy 110 korongot számlál. A kollekció értékes darabja egy Koós János-felvétel. Ne feledjük, a népszerű előadóművész véletlenül született Bukarestben, székely édesapja ott dolgozott, amikor várandós felesége meglátogatta. Később a család Magyarországra költözött, s a művész karrierje is az anyaországban bontakozott ki, de Koóst én erdélyiként tartom nyilván. Másik példa a nagyváradi Metropol együttes, melynek tagjai a rezsim packázásai miatt a „költözést” választották. Sándor Imrét, az egyik legismertebb zeneszerzőt, zenei rendezőt, aki mintegy két évtizedig az Electrecord lemezgyár együttesét is vezette, mindenki csak Alexandru Imre néven ismerte, a lemezek címkéjén is így szerepelt. A kiváló zenész is Németországba emigrált, amikor elviselhetetlenné vált számára, hogy beleszólnak munkájába. Hivatalos szerződést kapott ugyan Kelet-Németországba, de kijutásában a korifeusok keményen akadályozták, végül a vasúti pályaudvaron kapta meg útlevelét. Folytatom a kollekcióm gyarapítását, ami azért is nehéz, mert az egykori gramofonlemezek törékenyek. Viszont nem adom fel, ez egy türelmi munka, s remélhetőleg még előkerülnek kallódó példányok. Másik tervem, hogy mivel számos együttesnek nincs hangfelvétele, ezeket is szeretném feltérképezni. Vágyálmom, hogy gyűjtéseim dokumentációját majdan lexikonként lehessen használni — mesélte Hints Zoltán.