A döntő igazi presztízsharcot és vízi háborút hozott. A montenegróiak kétgólos előnyre tettek szert, a szerbek a második negyed elején kiegyenlítettek. Ezután vagy montenegrói vezetést vagy döntetlent mutatott az eredményjelző, egészen a negyedik negyed elejéig, amikor Ćuk góljával először vezetett a címvédő. A következő percekben Pijetlović és Jakšić is betalált, és három perccel a vége előtt a címvédő már 9:6-ra vezetett. Két gyors góllal azonban a déli szomszédok 9:8-ra feljöttek, de egyenlíteniük nem sikerült, miután egy hosszú indításra, a csereként beállt kapus, Gojko Pijetlović lecsapott, Aleksićet indította, aki beállította a végeredményt. A magyar válogatott a dobogó harmadik fokára állhatott, miután a bronzmeccsen 10:7 arányban bizonyult jobbnak Görögországnál. A torna legjobb játékosa a szerb Andrija Prlainović lett, a legjobb kapus címet pedig a magyar együttes hálóőre, Nagy Viktor érdemelte ki.

A magyar női válogatott, 1991 és 2001 után, a harmadik Európa-bajnoki aranyérmét nyerte meg, miután a döntőben 9:7-re verte azt a holland válogatottat, amely a csoportmeccsek első fordulójában még legyőzte a magyar lányokat. Bíró Attila, a válogatott szövetségi kapitánya elmondta, elsősorban az olimpiai kvóta megszerzésére fókuszált, nem is annyira az aranyérem megszerzésére. A női torna gólkirályának, sorozatban harmadszor, Keszthelyi Rita bizonyult, a legjobb kapusnak pedig Gangl Edinát választották. A bronzérmet a spanyolok feletti győzelmükkel az olaszok szerezték meg. A szerbiai női válogatott a 9. helyen fejezte be az Eb-t.

Belgrád kitűnőre vizsgázott szervezésből, emellett egy rekordot is felállított, hiszen korábban Európában még sohasem játszottak 17 000 néző előtt vízilabda-mérkőzést. A világon is csak egyszer voltak többen, mégpedig a 2000. évi sydney-i olimpián, amikor is bizonyos mérkőzéseket 18 000-en tekintettek meg.