Magasan a léc

Magasan a léc

Mint általában mindenki, mi, sportújságírók is nagy reménnyel vártuk a 2016. évet. Nem politikusaink évről évre egyre nagyobb ígéretei, a tejjel-mézzel folyó Kánaán miatt vagyunk bezsongva, minket inkább az idei évben megtartandó világversenyek tartanak lázban már az új év első hetében.

Nem akármilyen év elé nézünk, hiszen 2016 két nagy sporteseményt, a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a nyári olimpiai játékokat tartogatja számunkra a sok más „kisebb” sportesemény mellett, mint amilyen a már folyó belgrádi férfi- és női vízilabda-kontinensviadal, a négy nap múlva kezdődő lengyelországi férfi-kézilabda-Európa-bajnokság, a futsal- vagy az asztalitenisz-Eb.

Mi, sportújságírók, kihívásként tekintünk ezekre az eseményekre, hiszen célunk, hogy mindenről beszámoljunk, hírt adjunk, lehetőségeinkhez képest a kulisszák mögé kukkantsunk, feltárjuk az érmek vagy épp a kudarcok hátterét. Szívünknek legkedvesebb, ha vajdasági magyar sportoló sikereit kürtölhetjük világgá, de akkor is megemeljük kalapunkat, ha magyarországi, szerbiai vagy bármelyik más országból érkező sportoló ér el világraszóló eredményt. Az elmúlt évben nagyon sokszor volt okunk büszkének lenni. A teljesség igénye nélkül elég, ha csak Nemes Viktor Európa Játékokon elért ezüstjére, Kajdocsi Tamás és Tivadar Eb-érmeire, Mačković Martin vb-érmeire, a magyar labdarúgó-, futsal-, jégkorong- és női röplabda-válogatott sikereire, a kajakozókra, vívókra gondolunk, vagy a világbajnok korosztályos szerbiai labdarúgókra, vízilabdázókra, Eb-győztes női kosárlabdázókra, teniszezőkre, kajakozókra, atlétákra, birkózókra... A léc — figyelembe véve az egy-egy sportág szövetségében tapasztalt áldatlan helyzetet — meglepően magasra került, és nem szabadna leverni.

Amíg a magyar labdarúgó-válogatottól nem várunk csodát az Eb-n, addig az olimpiai küldöttségtől érmeket, sőt, aranyérmeket várunk Rióban. Négy éve Magyarország nyolc aranyat szerzett Londonban, az idén azonban nemigen szaporodik a kvótát szerzett sportolók száma, hiszen eddig nyolc sportágban mindössze hatvanhárom magyarországi sportoló kvalifikálta magát. Szerbiában ez a szám tíz sportágból hetven versenyző — közöttük eddigi egyetlen vajdasági magyarként az óbecsei úszó, Szilágyi Csaba. A szerbiai sportolók esetében ez a szám, ismerve az itthoni körülményeket, kiválónak mondható, de északi szomszédunk esetében, a sportba befolyt támogatásokat figyelembe véve, ennek a számnak már jóval magasabbnak kellene lennie.

Optimista vagyok, és bízom a sportolók minél sikeresebb olimpiai szereplésében, hiszen ők azok, akik még a legnehezebb időkben is mosolyt tudnak csalni az emberek arcára, akik elfeledtetik a néppel a mindennapi megélhetés okozta nehézségeket. Rájuk még lehetünk büszkék...


Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Magasan a léc
Heti Jegyzet
Magasan a léc
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink