Sokat hallani mostanában az influencerekről, akik elsősorban a közösségi médiában bukkannak fel. A kifejezés az angol influence (befolyásolás, hatás) szóból ered. Olyan személyre utal, aki képes hatással lenni mások döntéseire, véleményére. Magyar szövegkörnyezetben egyre többen használják az influenszer alakot is. A két változat ugyanazt jelenti: egy olyan személyt, aki a közösségi média felületein befolyással bír mások véleményére vagy vásárlási döntéseire. Nem feltétlenül híres emberről van szó. Elég, ha egy szűk, de aktív közösség figyel rá. Hitelessége révén képes a követői véleményét, fogyasztói döntéseit és trendjeit befolyásolni, gyakran hirdetve termékeket vagy szolgáltatásokat, márkákkal együttműködve. 

Ma már az sem szokatlan, ha valaki „főállásban” influenszerkedik. Pedig ez nem is olyan régen még elképzelhetetlen volt. Ha valaki a XX. század végén arról beszélt volna, hogy zenére történő tátogással, az ízlésesség határait súroló képek posztolgatásával pénzt is lehet majd keresni, azt kevesen tekintették volna normálisnak. Egy dán filozófus, Søren Kierkegaard az 1800-as években előrevetítette, milyen elvek szerint működik majd az a kultúra, amelyben aztán kialakulhatott az influenszerkedés, élén a szereplési vágy vezérelte egyedekkel. A lutheránus teológusként is ismert gondolkodó a vallás mellett legtöbbet a médianyilvánossággal foglalkozott. Főként azért, mert neki is meggyűlt a baja a korabeli sajtóval. A jelenkor kritikája című művét 1846-ban publikálta. Ebben azon meglátását fogalmazta meg, hogy a tömegmédia anonim, arctalan nyilvánosságot hoz létre, mely aláássa az egyéni felelősséget.

Talán nem kell külön kiemelni, hogy ez mennyire hasonlít arra, ahogy ma az internet működik: a felhasználók legtöbbször felszínes, üres, esetenként mégis szenvedélyes diskurzust folytatnak anélkül, hogy a valóságban ténylegesen ki kellene állniuk a nézeteik mellett. A modern internet jellemzője az is, hogy semmi sem túl jelentéktelen ahhoz, hogy megjelenjen, és semmi sem olyan fontos, hogy különleges helyet kapjon. Kierkegaard tehát a korabeli sajtót azzal vádolta, hogy válogatás nélkül terjeszt esetenként pontatlan vagy féligazságokon alapuló információkat. Ezt ma már teljes mértékben lehetővé teszi az internet, mely bárkinek lehetőséget kínál arra, hogy egyfajta saját sajtóorgánuma legyen. Az influenszermarketing korunk egyik jellemzője, de gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. A követők sok esetben hitelesebbnek érzik az influenszeri ajánlásokat, mint a hagyományos reklámokat. Egy népszerű tartalomgyártó véleménye közvetlen hatással lehet a vásárlási döntéseinkre.

A jelek szerint azonban ma már a piac ezen szegmense is némileg telítődött. Ennek ellenére egyre világosabban látszik, hogy az influenszermarketing nem tűnik el, csak átalakul. A hangsúly a mennyiségről a minőségre, a követőszámról az elköteleződésre helyeződik át. Kívánatos lenne áttérni a reklámjellegű tartalomról az értékalapú kommunikációra. A piac érettebb, a fogyasztók tudatosabbak, a verseny erősebb. Pozitív trendként tekinthetünk arra, hogy a magamutogató, valódi értéket nem közvetítő posztok aránya csökkenőben van.