Csákány Lóránt orvos, fotós. Mindkettő egy picit szakma, hobbi, hivatás és szerelem is számára. A munka mellett a fényképészet számára a kikapcsolódás. A fotózás rejtelmeibe nagypapája avatta be, akivel számos fotótúrán vett részt, az orvoslásba pedig tanárai és gyermeksebész édesapja. Képeit 2010-ben mutatta meg először a nagyközönségnek, az újvidéki fotóklub által meghirdetett, motortémájú fotópályázaton elnyerte az első díjat. Tagja a többi közt a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének s a Szerbiai Fotószövetségnek is. Alkotásai huszonegy országban lettek kiállítva, és több mint nyolcvan díjat nyertek el.
2014-ben a German International DVF — Photocupon (Németország) a legjobb fiatal szerzőnek választották, illetve 2015-ben WES Photography Competition (Szingapúr) pályázaton szintén a legjobb fiatal szerzőnek járó díjat vehette át. 2018-ban a 4th International Photography Competition Specifications —„Global Warming; The Forgotten Future” (Törökország) elnevezésű fotópályázaton a kiállítás legjobb szerzőjének választották. Jelenleg is látható Madártávlatból című kiállítása.
 Csákány Lóránt (Fotó: Kovács Flórián) |
* Manapság nem ritkák a virtuális tárlatok, ilyen a te Madártávlatból című kiállításod is, mely online térbe került. Én is „végigsétáltam” rajta. Drónnal készültek a képek, felülről, a magasból. Mióta röptetsz drónt?
— Már több mint tíz éve foglalkozom fotózással, korábban nem repültem, azt is mondhatnám, a földön fotóztam fényképezőgéppel, de amikor néhány éve megjelentek a drónok, elkezdtem gondolkodni, milyen jó lenne kipróbálni madártávlatból is fotózni. Szeged Megyei Jogú Város támogatásával be tudtam szerezni egy drónt, így elkezdtem fotózgatni Szeged környékén. Egyre magasabbra és magasabbra repültem. Ez ugye egy tenyérnyi, kis gép, melyen kamera van, ezt párosítod össze a telefonoddal, és live view-ban tudsz mindent követni a földön állva. Mozgathatod a szögeket, körülnézhetsz, kiválasztod a legjobb képkivágást, aztán kattintasz. Mint egy távirányítóval irányított fényképezőgép. Fura érzés a drónozás, hiszen először még ott van előtted néhány méterre a gép, aztán ahogy távolodik, már nem látod, csak a kijelzőn követed azt, amit a drón fent az égen. Valóban nagyon érdekes. Vigyázni kell a madarakkal, a Tisza körül rendesen be tudnak zavarni a kacsák, nekirepülnek a gépnek, s ilyenkor az ember gyomra rendesen összeszorul, nehogy baja legyen. Egészen másak fent a fényviszonyok, lehet játszani az árnyékokkal, színekkel, s ami különösen tetszik, a formák és a szimbólumok képi megalkotása. Ez a mostani kiállításom is hasonló képekből tevődik össze, megpróbáltam a képeken struktúrákat, alakzatokat, geometriai formákat megmutatni.
* Ha jól tudom, a drónozásra külön engedélyt kell kérni.
— Igen, most már törvénybe van foglalva, hogy kell egy jogosítvány hozzá. Ahogy az autó esetében, itt is le kell tenned egy vizsgát, csak ez esetben a drónra vonatkozó szabályokat kell megtanulnod. Repülési magasság, közterületeken és városon kívül való repülés szabályai, melyik épületeknél lehet és hol tilos repülni, hiszen vannak olyan gépek, amelyek akár 500 méter magasra és 7-8 km-re is el tudnak repülni.
* Jelenleg a szegedi klinika nőgyógyászatán dolgozol. Mi volt előbb: a fotózás vagy az orvoslás?
— Azt hiszem, a fotózás régebb óta az életem része. Még általános iskolában kezdtem, s akkor még nem volt tervben az orvosi pálya, de a biológia és a kémia már akkor is érdekelt, aztán következett a szabadkai Egészségügyi Középiskola, majd Szegeden az orvosi kar. De eközben mindig fotóztam. Ha volt időm, a természetet, de sokszor az utcán sétálva is elővettem a gépet. Mindig a táskámban volt, hogy ha szembejön egy jó pillanat, gyorsan megörökíthessem. S érdekes módon mindig a spontán képek lettek a jobbak.
* Mennyit foglalkozol az utómunkával? Sokat szerkesztesz a képeken? Mert elég természetesnek tűnnek.
— Nagyon minimálisat változtatok. Ha egy pályázatra küldök fotót, ott mindig meg is van határozva a kiírásban, hogy mi engedélyezett, de vannak olyan pályázatok is, ahol külön kérik a kreatív képeket, tehát ez változó. Ha kiállításra készülök, akkor igyekszem hasonló stílusú képeket készíteni és összeválogatni, ilyenkor arra törekszem, hogy minél kevesebbet változtassak rajtuk. Technikailag legyen egy kép jól kivitelezve, jó szögből lefotózva a tárgya, jó fénnyel, és ha ez megvan, nincs is szükség rá, hogy utána még órákat szerkesztgessem. Egy jól megkomponált fotó mindig jobban fest, mint az, amelyet agyonretusáltak. Ezért én igyekszem előre megtervezni a kompozíciót, vagy úgy elkészíteni a képet, hogy csak minimális retusálást kelljen rajta elvégezni, vagy egyáltalán semmit.
* Repülni szeretsz?
— Igen. Vannak olyan fotóim is, amelyeket repülőgépből készítettem. Amikor még nem volt drónom, minden repülőút alkalmával fotóztam a látványt. Megpróbáltam olyan közel tenni az ablak széléhez a fényképezőgépet, vagy körültekerni egy pólóval, hogy ne csillanjon meg rajta semmi fény, így fotóztam.
* Szülészet és nőgyógyászat. Mi alapján választottad az orvosi szakmának ezt az ágát?
— Amikor elkezdtem az orvosi kart, csak annyit tudtam, hogy manuális szakmát szeretnék választani. Előbb a sebészet irányába gondolkodtam, hiszen édesapám gyermeksebész Szabadkán, ez volt az első opcióm. A nőgyógyászatban nem gondolkodtam, de hatodik éven az egyetemen volt nőgyógyászati gyakorlatunk, s itt valami fordult bennem, nagyon megtetszett ez az ág. Komplex dologról beszélünk, van benne műtét, ultrahangozás, képalkotó diagnosztika, kell hozzá némi belgyógyászat, ott a szülésvezetés, a nőgyógyászati betegségek feltérképezése, óriási szakma ez, úgyhogy a komplexitása tetszett meg. Az, hogy mindenben kipróbálhatod magad. Én a női klinikán vagyok rezidens, tehát készülök a szakvizsgára, ellátok szülészeti tevékenységeket, nőgyógyászati műtéteket is végzek. A kedvencem a terhességmegállapítás, mert egyrészt kihívás, másrészt óriási boldogságot szerez a páciensnek. Rengeteg örömteli pillanattal találkozom a munkám során. A szülés pedig a világ legszebb dolga, tehát nem bántam meg, hogy ezt választottam, nagyon szeretem. S ami még fontos, hogy a klinikára jönnek gyakorlatra az egyetemisták, tehát tudománnyal, oktatással is foglalkozhatok. Szóval nem unatkozom.
* Nem árt, ha egy orvos formában van, szellemileg, testileg egyaránt, és tudom rólad, hogy jársz futni.
— Sosem gondoltam, hogy én valaha futni fogok, hiszen mindig utáltam. Aztán az egyetem végén valahogy elkezdtem hobbiszinten futni, s azt vettem észre, hogy teljesen felfrissített, fizikailag is, szellemileg is, s ez nagyon fontos, hiszen elég sokat ügyelünk, sokszor 24 órázunk, tehát végig talpon kell lenni, s az állóképességemnek nagyon jót tett a mozgás. Azóta már voltam versenyeken is, ezek most a vírus miatt sajnos elmaradnak, a legnagyobb kihívás a Spartan Verseny volt, mely fizikailag és szellemileg is próbára tett. Most egy dolog miatt hanyagolom a futást, ez pedig az, hogy mindig este 10 körül mentem ki, amikor már mindent elintéztem, most azonban kijárási tilalom van, úgyhogy ezt nem tehetem.
* Most nehéz tervezni, mégis megkérdem, van-e tervben újabb kiállítás, készül-e új projektum?
— Szeretném kibővíteni a drónos fotósorozatot, valamint ha lehet, egy valódi, papíralapú kiállítást is szervezni. Ez a virtuális kiállítás igen jól sikerült, sokkal többen látták a képeimet, mint ahányan egyébként egy klasszikus kiállításon tették volna. Egy nemzetközi oldalra kerültek a fotók, így több mint ezerötszáz látogató nézte végig őket, ez pedig óriási szám. Egy átlagos kiállításon, mondjuk, maximum százan nézték volna meg, így pedig határok nélkül mindenkihez eljuthattak. Ennek nagyon örülök, de jobban szeretem a nyomtatott fotókat, valahogy van egy különös varázsuk. Előhívod, megfogod, körbevágod, keretbe helyezed, aztán felkerül a falra. Ez egy rituálé, melynek különleges hangulata van, úgyhogy szeretném, ha mielőbb megvalósulhatna egy klasszikus kiállítás is ezekből a képekből.
