Szerbiában a György-napot Szent György mártírhalálának emlékére ünneplik. A Szerb Ortodox Egyház évente kétszer emlékezik meg róla: május 6-án tartják a fő ünnepet, a Đurđevdant, míg november 16-án a Đurđicet, amely Szent György ereklyéinek átviteléhez és templomának felújításához kapcsolódik.

Szent Györgyöt a hagyomány a gyengék, a kiszolgáltatottak és a veszélyben lévők védelmezőjeként tartja számon. A mai Törökország területén található Kappadókiában született 275 és 280 között, jómódú keresztény családban. Miután édesapját keresztény hite miatt kivégezték, édesanyjával Palesztinába költözött.

Fiatalon Diocletianus császár szolgálatába állt, és húszéves korára tribunusi rangig jutott. Amikor a császár megkezdte a keresztények üldözését, György nyíltan megvallotta hitét, ezért börtönbe vetették és megkínozták. A keresztény hagyomány szerint imáinak köszönhetően többször is csodás módon felépült sérüléseiből.

A legenda úgy tartja, hogy miután feltámasztott egy halottat, sokan áttértek a keresztény hitre, köztük Alexandra császárné is. Diocletianus végül mindkettőjüket halálra ítélte: Alexandra útközben meghalt, Szent Györgyöt pedig 303-ban lefejezték.

A sárkányölő Szent György alakja a keresztény mitológia egyik legismertebb ábrázolása. A legenda szerint a sárkány a pogányság jelképe, legyőzése pedig a keresztény hit diadalát fejezi ki.

A néphagyományban György-naphoz számos szokás és hiedelem kapcsolódik. Úgy tartják, ezen a napon találkozik a tél és a tavasz. Sok helyen gyógynövényekből font koszorúkat készítenek, majd folyóvízbe dobják őket, mert a hiedelem szerint egészséget és bőséget hoznak.

A népi időjóslás szerint, ha György-napon derült az idő, termékeny évre lehet számítani, ha viszont esik az eső, száraz nyár következhet.

Nyitókép: Wikimedia