Szalai Attila karikatúrája
Amikor a közelmúltban kiszoríttatásunkról írtam, arról ti. hogy a vajdasági magyarokat nemcsak a hazai cégek munkahelyeiről szorítják ki, hanem még a magyarországiak itteni kirendeltségeiben sem jut számunkra munkalehetőség, akkor nem neveztem meg a MOL Magyar Olajipari Vállalatot, amely akkor építette Szabadkán a benzinkútját, de az ő példája volt a legfrissebb, amely írásra késztetett.
A munkások felvételére szóló hirdetést nem közölték az itteni magyar nyelvű médiában, csak a szerb nyelvűben. Ezzel már eleve csökkent az esélyük a magyar nemzetiségű munkát keresőknek arra, hogy felfigyeljenek a munkalehetőségre. Csak azok szerezhettek róla tudomást, akik a szerb nyelvű sajtót is olvassák. A másik észrevételem az volt, hogy a munkahelyek betöltésének feltételeként nem a magyar, hanem az angol nyelvtudást jelölték meg. Amikor ezt szóvá tettem, egy telefonbeszélgetés alkalmával a MOL budapesti illetékese azt válaszolta, hogy cégükben a hivatásos nyelv az angol. Ezért szabták meg feltételként nálunk is ennek a nyelvnek az ismeretét.
A beszélgetésből azt éreztem ki, hogy bizonyára az egész vállalatvezetés sem tudja, vagy egyáltalán nem törődik azzal, hogy mi itt, a Vajdaságban mennyit küzdünk magyar anyanyelvünk megőrzéséért és használatának lehetőségéért. Amikor valamivel később a MOL-nak a szerbiai működésével megbízott - egyébként vajdasági származású - vezetőjével beszéltem erről, ő már teljes megértést tanúsított a kérdés iránt, és azt ígérte, hogy a szabadkai benzinkútjukon magyarul is tudó, illetve magyar nemzetiségű dolgozókat fognak alkalmazni.
A töltőállomás megnyitása után már lehetett olyan véleményt hallani, hogy bizony a MOL-nál sem beszélnek magyarul. Amikor először mentem oda tankolni, úgy látszik, szerencsém volt, mert magyarul szolgáltak ki, és a pénztárnál is magyarul beszéltek hozzám. Amikor azonban a boltban, ahol a pénztár is működik, más árucikkek felől érdeklődtem magyar nyelven, egy hölgyalkalmazott így reagált: - Molim?!
Aztán napilapunk is beszámolt arról, hogy a vásárlókat nem szolgálják ki magyarul a MOL kútján. Ismét vettem a fáradságot, hogy meggyőződjek a helyzetről. A benzin drágulásáról szerettem volna érdeklődni, mivel aznap más töltőállomásokon már felemelték az üzemanyag árát, a MOL-nál pedig akkor még nem. Ez alkalommal nem volt szerencsém, mert a magyar nyelvű kérdésemre a két alkalmazott közül egyik sem tudott magyarul válaszolni. Nem értették ugyanis, hogy mit akarok. Egyikük mégis megszólalt az ilyenkor szokásos: ,,Molim?!' kérdéssel. Ez a kérdőszó igen illedelmesnek és udvariasnak tűnik ugyan, de a magyar megfelelője a ,,Kérem?' Ilyen helyzetben azonban inkább a ,,Tessék?!'-nek felel meg, de rendszerint olyan hangsúllyal mondják ki, hogy abból az ember mindjárt megérti, az illető utalni, sőt felszólítani akar: - Beszélj szerbül! (Ezért tettem utána felkiáltójelet is.)
A tapasztalatok alapján megállapíthattam, hogy a MOL Magyar Kőolajipari Vállalat szabadkai benzinkútján dolgoznak ugyan magyarok vagy magyarul is tudó személyek, de ha éppen olyankor akarjuk igénybe venni szolgáltatásukat, amikor ők nincsenek munkában, akkor nincs szerencsénk! Olyankor a magyar beszédünkre a szokások ,,udvarias', de mégis igen erélyes reagálást halljuk: ,,MOLim?!' - Ezzel egyúttal a céget is reklámozzák.