Ebben az egész tejbotrányban mindenekelőtt az jut eszembe, hogy a forró nyarat követő kukoricaszedés idején sok értő, ha nem is szakember kijelentette, hogy bánjunk óvatosan a tengerivel. Mert a termést gomba támadta meg, mégpedig abból a fajtából való, amely az aflatoxin nevű, rákot is okozó mérget tartalmazza, vagy fejleszti ki igen rövid idő alatt. Kértek tehát minden illetékest, hogy sürgősen intézkedjen. Állítsák le például a kukorica kiszállítását, tartsák meg és adják el a állattenyésztőknek azt, ami egészséges, közben pedig találják ki, és tegyék is meg, amit ilyen körülmények között tenni kell. Mert a gombával mérgezett takarmánnyal nem lehet méregmentes tejet termelni, márpedig a tej alapvető élelmiszerünk egyike, s nagy baj lenne, ha ilyennel itatnák a gyerekeket.
Aztán olyan hetek, hónapok következtek, amelyekre a „minden csoda három napig tart” közmondás érvényes. A nagy hajcihő után elcsendesedett a hatalom és az ellenzék egyaránt, az előbbinek pedig most jutott eszébe, hogy vizsgálják át az árutartalékok raktárában (ki tudja, mióta) heverő kukoricát, válogassanak ki belőle 180 000 tonna jó minőségű magot, s kárpótlásul adják oda (vagy el?) a kisgazdáknak. Azoknak az embereknek, akik az aflatoxin-háború legnagyobb vesztesei. Tetszenek tudni: ezek azok a emberek, akik falvainkban esténként kerékpáron, talicskán vagy tolókocsin 3-5-7 kanna napi „termés”-t szállítanak a felvásárló-állomásra, netán a szomszéd faluba, ha a magukéban nincs kellően nagy tartály.
Közben, pontosabban az elmúlt két-három hét folyamán szigorú intézkedéseket foganatosított az illetékes hatalom. Gyors vizsgálatokba kezdett, s először „csak” 12, majd 27 farmot és csaknem 50 magángazdaságot becsukatott — talán annak bizonyítására, hogy íme, mégis csinál valamit. S lett közben akkora csetepaté hatalom és ellenzék között, hogy az emberek elámultak: mi folyik itt? Élelmiszer- vagy hatalommentés? Az utóbbi látszik bizonyosnak, mivel Ješić tartományi mezőgazdasági titkár kimondta, hogy nem ad a gyermekeinek mérgezett tejet, Knežević miniszter viszont kijelentette, hogy a tej nem mérgezett, és ezt bizonyítandó a tévé nyilvánossága előtt megivott egy (fél) pohár nyers tejet. Mindezt megtetézte kijelentésével, hogy nálunk és az EU-ban a megengedett aflatoxinszint ugyan 0,05 mikrogramm lehet, ezt eddig mi is betartottuk, de mi baja van az EU-s Bulgáriának vagy éppenséggel az USA-nak és Oroszországnak, ha ott 0,5-öt, tehát tízszer ennyit engedélyeznek?! Az USA nem méltatott bennünket válaszra, de a szomszéd Bulgária azonnal tiltakozott eme állítás ellen. Egyébként Magyarország és Hollandia egyetlen mikroizét se tűr el, s az EU-n kívül a szomszéd országaink mindegyike megtartja a 0,05-ös szintet.
És jött erre a igazi BUMM! Knežević miniszter úr, hogy törvényes alapot adjon a maga igazának, azonnal kiadta az ordrét: a mi tejünk egészséges, aflatoxin ide, vagy oda, mindenki ihatja, a megengedett méregtartalmat pedig 0,5-ös szinten engedélyezte.
Első miniszterelnök-helyettesünk, Vučić úr, napjaink kemény, korrupciót és egyéb bűnöket felfedő bajnoka bejelentette, hogy az ügyben bűnösek bűnhődni fognak. Nos, e sorok megírásáig mindössze négy cég és laboratórium vezetője, szakembere neveztetett meg, a miniszterekről meg majd a pártjuk dönt. Úgy látszik, egyelőre ez is valami.
Nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg: más baj is van teheneink és mezőgazdasági minisztériumunk háza táján. Például az EU tavaly 8700 tonna borjú importálását engedélyezte Szerbiából, s jeleseink mindössze 700 tonnát szedtek össze...
Baj van a mezőgazdasági politikánkkal — ezt régóta tudjuk. A tejmizéria csak adalék ehhez a megállapításhoz.