–Nagy szeretettel köszöntöm önöket a magyar nemzet szabadságharcának ünnepén, az 1848-as forradalom és szabadságharc, az egyetemes magyarság új kori története egyik meghatározó eseményének 174. évfordulóján. Ez a kivételes alkalom, a magyarok nemzeti ünnepe, egy polgári forradalom és egy szabadságharc máig ható emléke, minden tavaszon újra éled megmutatni a magyar sorsot és feladatot szabni a következő nemzedékeknek. Mert a fiatal nemzedék már örökségbe kapta a szabadságot, és úgy van vele, mint a legtöbben, akiknek nem kellett az életükkel fizetni érte: fogalma sincs róla, hogy mi az valójában. Hogy micsoda felelőséggel jár élni ezzel a szabadsággal. A szabadság kötelesség – kötelesség a család, a haza, és az egész emberiség felé, hogy munkálkodhasson ki-ki képességeihez mérten annak mind nagyobb boldogságáért. Március idusán egy olyan eseményre emlékezünk, amely nemzetünk történelmi emlékezetéből kitörölhetetlen. Olyan horderejű vívmányokkal forrt össze e nap, amelyből azóta is erőt, bátorságot merítünk, amely csüggedés helyett a bátor kiállás hangját tartja életben s táplálja bennünk rendületlenül. Amikor emlékezünk, a nagybetűs, dicső magyar történelem napjait idézzük, s büszkék vagyunk rá, hogy van mire emlékeznünk. Tesszük ezt felemelt fővel, dobogó szívvel – hangzott el a többi között Kovács Elvira beszédében.

A megemlékezéshez hozzájárult Kiss Natália, aki Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét szavalta, ugyanakkor a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola lukácsfalvi kihelyezett tagozatának két tanulója is alkalmi verset mondott.

Tizenegyedik alkalommal helyezhették el az egybegyűltek az emlékezés virágait a Petőfi-emléktáblánál. A VMSZ nevében Kovács Elvira, Juhász Attila és Puskás János koszorúzott, Vidrács Krisztina, az MNT képviseletében helyezte el a virágot, a VMSZ helyi szervezetének nevében Tűri János, a lukácsfalvi helyi közösség nevében Bakos József hajtott főt, Muzslya helyi közösségét Borbély Tivadar, a lukácsfalvi Fehér-tó HÁKE-t Andrási Balanyi Réka és Andrási János képviselte.