A Pixar munkásságát nem kell bemutatni. A zseniális Toy Story filmek, valamint az Agymanók központi szereplői a gyerekek, akikhez olyan mesteri érzékletességgel szólnak a Pixar filmjei, hogy mi, felnőttek is csak végigmosolyogjuk az egészet. Úgy tudnak szólni nemcsak a kicsikhez, de hozzánk, felnőttekhez is, hogy abszolút úgy tűnik, mintha profi gyermekpszichológusok tucatjai asszisztáltak volna ezeknek az alkotásoknak az elkészítéséhez. A Lelki ismeretekkel tavaly nagyot ment a legendás rajzfilmstúdió. Egy mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek számára elgondolkodtató és magával ragadó darab született. Az effajta elegy létrehozására pedig kizárólag a Pixar képes.

A Luca első képei alapján szinte eszünkbe sem jutott, hogy a Lelki ismeretekhez hasonló, mély alkotás lehet. Az előzetesek az olasz hangulatról, a tengerparti lazaságról és a mókás lényekről szóltak. Van egy világ, ahol a víz alatti tengeri szörnyek ha a szárazfölddel érintkeznek, emberré változnak. Luca félénk természete ellenére nem tudja visszafogni kíváncsiságát, és szülei intelmei ellenére kimerészkedik a partra. Ott megismerkedik Antonióval, aki egy teljesen új világot mutat meg neki. Sajnos azonban semmi sem megy könnyen, odafent nem nézik jó szemmel a két fiú barátságát. A pároshoz egy kislány, Giulia is csatlakozik, a film második része pedig már egy versenyről szól, melyen hőseink el szeretnének indulni. A Porto Rossó-i triatlon három részből áll: úszásból, kerékpározásból és tésztaevésből.

A Luca cselekménye elsősorban az emberi kapcsolatokról, az előítéletekről szól, valamint legfőképp az elfogadásról. Egy felnövés- és fejlődéstörténet, mely sajnos nem lesz a Pixar legújabb mesterműve, ez pedig csalódást okozhat azoknak, akik a régi-új klasszikusok után valami ilyesmire számítottak. Hiába, nagyon magasra került az a bizonyos léc. Cserébe viszont az olasz világ és hangulat minden ízében, az összes sztereotípiájával együtt átjön: a hangoskodással, a tésztaevéssel és Giulia hangos felkiáltásaival, melyekben mindig ott szerepel valamilyen olasz sajt neve. Egy szívmelengető, aranyos film a Luca, melytől nem érdemes világmegváltást várni, de ami az animációt illeti, valóságos mestermű: ehhez persze az is hozzájárul, hogy az olasz riviérán vagyunk, melyet eleve nehéz rosszul ábrázolni.

Az egész film olyan, mint egy naiv festő műve: egyszerű és szerethető, de leginkább közönségbarát. A Pixar még egy szinte közhelyes, ezerszer látott, végletekig kiszámítható történetből is képes mesterműveket vagy azokhoz nagyon közel álló filmeket készíteni. A legnagyobb hibája egyúttal az erőssége is: nem próbál tökéletes lenni, megmarad közönségfilmnek, nem feszegeti a határokat. Olyan, mint egy olasz útifilm, hangulatos zenével és szép rajzokkal. Mintha egy kicsit mi is ott nyaralnánk a szereplőkkel. Sacha Baron Cohen kölcsönzi Ugo bácsi hangját, a további szerepekben pedig — ha eredeti nyelven nézzük a filmet — Jacob Tremblayt, Jack Dylan Grazert és Emma Bermant hallhatjuk.

Ez az egyszerű, barátságról szóló, csodálatosan megrajzolt film olyan, mint gyermekkorunk nyári kalandjai. Olyan, amelynek a hatására legszívesebben azonnal Olaszországba repülnénk tésztát enni. 

Kép: theverge.com