- Néhány évvel ezelőtt munka nélkül maradtam. A nincstelenségben templomjáróvá váltam - vallja Lovrenszki Mária, aki arról beszél, hogyan lett belőle kegytárgyárus. - Így kezdődött el az én utam. Búcsúkban és a templom előtt árusítottam, lassan az emberek is hozzám fordultak, ha szerettek volna beszerezni valamit. A búcsúkban sok szépet láttam, eljutottam Međugorjéba is. Először csak pár tárgy volt nálam, aztán egyre több. Mivel nincs magyar vízumom, az anyaországba nem mehetek, itthon szerzem be a szükséges dolgokat. Kaphatók nálam imakönyvek, különböző rózsafüzérek, szobrocskák. Az imakönyvek például a futaki Jézus Szíve-templomból származnak. Az ottani atya kifejezte kívánságát: legyek én is afféle terjesztő, hogy minél többen imádkozzanak. Inkább idősebb vásárlóim vannak, a fiatalok szégyenlősen közelednek, esetleg egy-egy kulcstartót vesznek a Szűz Mária képével. Sokan nem is tudják, mit jelent a rózsafüzér. Međugorjéban sok imádkozó fiatalt láttam, felénk ez nem jellemző.
Öröm Muzslyán vagy Erzsébetlakon árulni. Boldog vagyok, mert az én hozzájárulásommal alakult meg ott az a csoport, amelynek a tagjai elsőként imádkozzák a Jézus Szent Vérét. Versecre, Doroszlóra, Töröktopolyára járok, Tekiára első áldozásokra, bérmálkozásokra, találkozókra, a nagyobb búcsúkra. Például Szabadkára a Szentkúthoz, de a kisebbekre is, attól függően, hova juthatok el autóbusszal. Sajnos, a buszjegy megdrágult, de én nem emelhetem a rózsafüzér árát, mert az embereknek nincs pénzük.
Itt Nagykikindán leginkább a rózsa kulcstartót vásárolják, amelynek rózsavirág formája van, kinyitható, benne pedig a Szűzanya képe található. A világító Szűzanyát is nagyon kérik, meg az álló kereszteket. A plébánián nem kapható kegytárgy, a nővérek sem foglalkoznak ilyesmivel. De vannak kívülállók, akik konkurálnak, és le akarnak taposni.
* Milyen lelkiségi mozgalmakba kapcsolódtál be?
- Ha itthon vagyok, akkor szeretek segíteni a templomban, ami különben kevésbé vonzó foglakozás a hívők körében. Azelőtt eljártam a Szt. Jeromos bibliatársulat óráira. Most a cönákulumra járok, így valamiről le kellett mondanom.
* Megszoktuk már, hogy amikor a vasárnapi szentmisére igyekszünk, te már az asztalodnál várod az érdeklődőket. Kifelé jövet a templomból, téged ismét ott találunk. Részt veszel-e a szentmisén?
- Leginkább úgy oldom meg, hogy miután vége az áldozásnak, kimegyek a templomból, és gyorsan kipakolok. Előfordul, hogy az árut a mise alatt kinnhagyom a templom előtt. Megkérdezték már tőlem: nem félek a tolvajoktól? Valóban nem tartok ilyesmitől, hiszen a Jóisten mindent lát. A töröktopolyai búcsún az atya utasítására csak a szentmise után lehet árusítani.
* Azt mondtad, sűrűn jársz Međugorjéba.
- A Szűzanya hívására el kell menni, ami nagy öröm. Szavakkal nem lehet kifejezni, át kell élni. Nagykikindáról egyébként nagyon kevesen járnak oda. Mindig új árut is be kell szerezni, mert az ördög műve erősödik. A tárgyaknak szent helyről kell származniuk, ez nagyon fontos. És az is, hogy meg legyenek szentelve. Sokan például a rózsafüzért a kocsiban tartják díszként. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer zarándokoljon el Međjugorjéba. Igaz, mindannyian szerény körülmények között élünk, de aki tiszta szívvel megy, az annyi kegyelmet kap, amennyi vezetheti a további úton - mondta Lovrenszki Mária, aki megköszöni az Úrnak, hogy erre az útra vezette.