Lóháton a pusztában

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Lóháton a pusztában

A büszke lipicai mének és lovasaik - Barát István fotójaMásodik alkalommal tartottak az oromparti járáson, az egykori csordakútnál kétnapos lovas- és íjászfesztivált. A rendezvény ötletgazdája Gulyás Csaba, akinek a tanyáján az esemény előtti héten mintegy húsz fiatal táborozott. A lovaglás...

A büszke lipicai mének és lovasaik - Barát István fotója

Második alkalommal tartottak az oromparti járáson, az egykori csordakútnál kétnapos lovas- és íjászfesztivált. A rendezvény ötletgazdája Gulyás Csaba, akinek a tanyáján az esemény előtti héten mintegy húsz fiatal táborozott. A lovagláson és az íjászaton kívül élvezték a tanyai életmód nyugalmát és szépségét. Igaz, a hangulatot némileg elrontotta egy vírusos fertőzés, amelynek következtében a bemutatón csak a részvevők fele csillogtathatta meg frissen szerzett tudását.
Gulyás Csaba elmondta, hogy már gyermekkorában is nagyon szeretett volna lovat, de az első csődörét csak pár évvel ezelőtt vásárolhatta meg magának. Mivel az állatnak istálló is kellett, a házuk udvarán viszont nem volt hely, keresett egy tanyát. Aztán, hogy a csődör ne legyen egyedül, vett mellé egy kancát. Jelenleg hat lova van, és legalább negyvenen járnak hozzá lovagolni. A Gulyás-tanyán van alvási lehetőség, de inkább csak az oda látogató lovasoknak és íjászoknak biztosítanak szállást, más vendégekben egyelőre nem gondolkodnak.
- Nálunk inkább a tereplovaglás hódít. Én állandóan képzem magam, de számomra már a puszta lovaglás nem kihívás, csak élmény. Mostanában a lovas harcművészet, a lovas íjászat érdekel, ami sokkal nehezebb és összetettebb, hiszen szőrén üljük meg a lovat, és kéz nélkül irányítjuk - mesélt Csaba a legújabb kedvteléséről, s azt is hozzátette, nagyon sajnálja, hogy a fesztivál első napjáról elmaradtak a látogatók.
Való igaz, hogy viszonylag kevesen élvezték a felkínált programot, de akik eljöttek, jól érezték magukat. Mindenki rácsodálkozott a kiállított őshonos állatokra, a gyerekek vidáman játszadoztak a békés csacsikkal, az íjak használatát és a lovaglást pedig bárki kipróbálhatta, ha kedvet érzett hozzá. Csattogtak a kancsukák, a lovasok, ellenség híján, káposztafejeket kaszaboltak, a csikósok remek mutatványokkal szórakoztatták a közönséget. A kelebiai ménes díjlovas bemutatóján úgy éreztük magunkat, mintha egy film jelenete elevenedett volna meg, miközben a hat méltóságteljes lipicai ló és nem kevésbé büszke lovasa léptetett előttünk. A sátrakban csak néhány kézműves kínálta a termékeit, de az érdeklődők minőségi portékában válogathattak, a bográcsban pedig szürke marha húsa rotyogott.
A másnapi műsor parasztgalopp-versennyel kezdődött, bemutatkozott a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület, este pedig tábortűz és koncert mellett szórakozhattak a legkitartóbbak.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink