Az űrhajós, Buzz Lightyear eredettörténete a Toy Storyból igazán érdekes koncepciót ígért, az első poszterek alapján a legtöbben nem is értettük, hogy miről szól majd az új Pixar-film. A Lightyear animációs sci-fi tehát hús-vér emberek története, akik első telepesekként érkeznek egy bolygóra, melyről gyorsan kiderül, hogy élhetetlen.

Ez azonban a legkisebb baj, a tudósoknak és az űrpioníroknak ugyanis egy jóval nagyobb slamasztikából kell kikecmeregniük. A Csillagkommandó űrvadászai, Buzz és Alisha a T’Kani Prime-on maradnak, egy életveszélyes bolygón, ahonnan haza szeretnének jutni. A kalamajkát maga Buzz okozza, összetöri ugyanis óriási szállító űrhajójukat, a hibernált legénységet pedig fel kell ébreszteni. Buzz igyekszik a bolygó nyersanyagait felhasználva újra és újra felutazni az űrbe, ami kellemetlen következményekkel, nagy időugrásokkal jár. Ez pedig több évet ölel fel a fortyogó bolygón ragadt emberek életében.

A Lightyear alapkoncepciója tehát meglehetősen érdekes, sajnos azonban nagyon is kiszámítható. Amikor a filmet bemutatták, a kritikusok szinte kivétel nélkül méltatták a technikai megoldásokat, a fantasztikus látványvilágot és az animációt. Ezekre, jelentem, valóban nem lehet panasz. A történet viszont rendkívül egysíkúvá és érdektelenné válik.

Négy kiváló Toy Story-epizód után jóval többet vártunk volna a Lightyeartől. 200 milliós költségvetéséből nem túl sokat, mintegy 225 milliót pumpált vissza, mely jóval elmarad a Pixar régebbi, mindenféle rekordokat megdöntő produkcióitól. Ehhez leginkább a streaminges jelenlét járul hozzá, illetve a tény, hogy egy példátlan botrány vette körül ezt a jobb sorsra — és jobb írókra — érdemes filmet. A botrány felfújásában meggyőződésem szerint éppen a Disney a ludas. A Lightyearben elcsattanó leszbikus csók miatt több országban is letiltották a filmet, illetve az amerikai keresztény szervezetek is tiltakoztak ellene. A Disney pedig konkrétan ezzel magyarázta a film mérsékelt sikerét, de be kell vallanom, ha nem tudok erről a fiaskóról a médiából, észre sem vettem volna ezt a puszit, annyira jelentéktelen. A Lightyear készítőit érzékenyítéssel és a gyerekek szexualizálásával vádoló kicsi, de hangos tömeg ellenére meggyőződésem, hogy nem ez az ok, amely miatt olyan kevesen nézték meg az új Pixar-mozit. A Disney azonban mégis a dühöngő tömeggel magyarázza a bizonyítványát.

Az az igazság, hogy a Lightyear a közelébe sem ér, azaz csak elvétve tudja megidézni azt a varázslatot, amelyet akár a Toy Story, a Némó nyomában vagy a Verdák hozni tudott az évek során. Nem igazán értjük, hogy ez a történet gyerekeknek vagy felnőtteknek szól-e, ahogyan azt sem, miért került bele ennyi érdektelen karakter. A legaranyosabb figura SOX, a robotmacska, Buzzt pedig Chris Evans szólaltatja meg eredeti nyelven, de még ezek ellenére is híján van a kreativitásnak. Ha egy igazán lélekmelengető és úttörő Pixar-mozit szeretnénk megnézni, forduljunk inkább — stílszerűen — a Lelki ismeretekhez vagy például a zseniális Agymanókhoz.

A Lightyear a Toy Story legnagyobb rajongóinak készült, illetve azért van egy elvitathatatlan érdeme: nagyszerű old school sci-fi, melyet mindenképp érdemes megnézetni a gyerekekkel, hiszen kiváló — de leginkább fogyasztható — bevezető lehet a tudományos fantasztikum műfajába.

Képek forrása: imdb.com