Csoportkép a törzsfőnökkel

A kulturális hídépítés jegyében zajlott a nyári vakáció július 11-e és 17-e között Illés Major Juliannának, a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatónőjének hála. A pedagógus kollégák segítségével az erzsébetlaki fiatalok és kisiskolások számára ,,visszavágó" táborozást szervezett. Az utazás költségeit Nagybecskerek önkormányzata vállalta.
- A könyvtárlátogatáson túlmenően a táborlakó(in)k a gyönyörű vonyarci strandot is élvezhették, az óriáscsúszdát meg a vízi légballonban futást - kezdte tartalmas élménybeszámolóját Pozsár-Halász Éva tanítónő, az erzsébetlakiak csoportvezetője. - Balatonedericsen dr. Nagy Endre zoológus és vadász hagyatékát, az Afrika-múzeumot és állatkertet jártuk be, a balatongyöröki strandon pedig főtt kukorica majszolásával kezdtük a bulizást. Folytatva mindezt vízibiciklizéssel, kenuzással, légcsúszdázással... A csodák még a csillagok gyúlásával sem pártoltak el mellőlünk! Egy vérbeli bűvész fürge ujjaival megannyi állatkát ''varázsolt” elő egy doboznyi színes lufikolbászból a táborhelyünkön.
A blatósi pedagógus jegyzetéből azt is megtudhattuk, hogy a vonyarcvashegyi Fénykereszthez stációs kőtáblák mentén vezet fel a kitaposott gyalogösvény. Odafentről lenyűgöző élőképként tárul elénk a falu, s a lomha Balaton. Nemkülönben a Kitaibel Pál-kilátóból...
- Bizony, nem könnyű rangsorolni a néhány napban reánk zúdult élménygörgeteget, pedig ott-tartózkodásunk ideje alatt többen is megkerestek bennünket e kér(d)éssel. Például a keszthelyi televízió forgatócsoportja, a Zalai Hírlap újságírói... A legnagyobb élményt - azt hiszem - mégis a Western Park nyújtotta mindnyájunk számára. A láthatatlan időgép segítségével egy teljes napra a cowboyok és indiánok, illetve a bankrablókat regulázó sheriffek világába csöppentünk, és néhány jelenet erejéig mi is aktív részesei lehettünk a kornak. A látogatók e vadnyugati világban nemcsak lovagolhatnak, hanem aranyat is moshatnak, és igazi nyilakkal is lődözhetnek. Persze, az indiántánc, továbbá a dob és a síp bűvölése is része (volt) e hangulatnak.
Nemkülönben egy piciny szerencsekő - ami ajándékba járt a harci színek mellé -, hogy annak viselőjétől lehetőleg több fényévnyi távolságra riadjon el a szomorúság szelleme. Legalábbis a ''törzsfőnök” így mesélte a wigwam tövében.