Hiszik, vagy nem, új (mindig) okos(abb) telefon beszerzésére. Én például erre sohasem jöttem volna rá, ha nem olvasok el egy cikket, mely a Szerb Nemzeti Bank hitelfelvételi trendekről szóló összegzését taglalja. Ezek szerint a mobiltelefon birtoklása annyira nélkülözhetetlenné vált, hogy sokan az eladósodástól sem riadnak vissza?

A telefontársaságok viszont azt szeretnék, hogy az ügyfeleik ne banki kölcsönből vásároljanak újabbnál újabb kütyüket, hanem velük kössenek 12 vagy 24 hónapra szóló szerződést, mely a készülék árának törlesztését is magában foglalja. Akik értenek hozzá, kiszámolták, kedvezőbben juthatnak mobiltelefonhoz egy féléves bankkölcsönnel, mint ha két évre elköteleznék magukat valamelyik szolgáltatónál.

Nem egészen friss az adat, mely szerint országunk lakosságának 91,8 százaléka veszi igénybe a távbeszélés adta lehetőségeket. Felmerül a kérdés: manapság szükséglet vagy egyszerűen csak divathóbort a mobiltelefon?

Azt hiszem, egy ilyen rövid terjedelmű szövegben nem lehet megadni a választ, hiszen hosszasan sorolhatnánk a pró és kontra érveket.

Én pedig azért sem tartom magam mérvadónak az „ítélet” meghozásában, mert az eddigi életem több mint fele e nélkül a találmány nélkül telt el, és ma is főleg arra használom a szerkentyűt, amire kitalálták: telefonálásra és üzenetküldésre. A csengőhangom is régimódi, és ha elmegyek valakihez, vagy leülök egy vendéglőben, akkor nem az az első dolgom, hogy megkérdezzem, mi a wifi jelszava. Ha Magyarországon vonattal utazom, nem váltok az InterCityre jegyet az internetkapcsolat miatt, inkább viszek magammal egy jó könyvet, és azt olvasom. Este kilenctől reggel kilencig pedig kikapcsolom a készüléket, mert vallom, a mobiltelefon nem azért van, hogy az ember bárhol és bármikor elérhető legyen.

Jót szórakoztam azon az újságcikken is, amelyben egy temetkezési vállalkozót faggattak a szertartás során felmerülő furcsa esetekről. Igen, eltalálták, a hozzátartozók újabban gyakran azt kérik, hogy az elhunyt mellé helyezhessék a mobiltelefonját. Sőt, az is előfordult, hogy a temetés után néhány nappal megjelent a bánatos özvegy, mert elfelejtette a koporsóba rakni a telefontöltőt. Sírva és kétségbeesve kérdezte, most mit tegyen.