António Guterres napokban tett kijelentése inkább a lokális és regionális jellegű konfliktusokra vonatkozott, viszont az utóbbi időben közzétett gazdasági jóslatok sem valami fényesek.

A gazdasági előrejelzéseket rengeteg kritika éri a pontatlanságuk miatt. Most, a legutóbbi pénzügyi válság 10. évfordulója után sokan megemlítik, hogy a jóslatok nem jelezték az összeomlás közeledését. Valójában mindmáig nem hevertük ki teljesen a 2008. évi gazdasági válság következményeit, a világ vezető közgazdászai azonban máris egy újabb krízissel riogatnak. Nouriel Roubini ama kevesek közé sorolható, akik annak idején figyelmeztettek a bajra, ezért Dr. Végzet és más hasonló „becenevekkel” illeték. Most úgy véli, 2020-ra minden körülmény meglesz egy újabb pénzügyi válsághoz.

A pesszimizmusáról, a sötét jövendöléseiről elhíresült közgazdász szerint hamarosan véget érnek azok a jó évek, amelyek a legutóbbi válság óta jellemezték a világgazdaságot. Több tényező is arra utal, hogy egy újabb válság elé nézünk, mely hasonló lehet a 2008—2009. évi krízishez. A Bloomberg gazdasági portál által megszólított szakemberek szerint már benne is vagyunk a hitelválság közepében. Az utóbbi időben ismét az tapasztalható, hogy az amerikai hitelpiacon egyre bizalmatlanabbak a hitelezők az adósokkal szemben. A hírek szerint mind nagyobb a pánik az infláció miatt, mert az arra késztetheti az amerikai jegybank szerepét betöltő intézményt, a Fedet, hogy emelje az irányadó kamatlábat.

A tíz évvel ezelőtti, Amerikából induló hitelválság hátterében is részben egy kamatemelési manőver állt, hiszen a hitelállomány a magas kamatok miatt vált visszafizethetetlenné. A jórészt átláthatatlan konstrukciók pedig csak segítették a válság mélyülését. A hatásait azóta is nyögjük, hiszen az amerikai ingatlanpiaci buborékból kiinduló krízis gazdasági válságba csapott át, és az egész világra kiterjedt. Első hulláma a dél-európai országokat kényszerítette térdre. A sokat emlegetett görög mentőcsomag pedig az Európai Unióban is kínos politikai kérdéseket vetett fel a tagállamok megbízhatóságával kapcsolatban, hiszen például az is kiderült, hogy a görögök meghamisították a makrogazdasági adataikat. Amerikában pedig mindmáig tartanak a különféle polgári kártérítési perek. A Lehman Brothers felszámolása még mindig nem ért véget, illetve más bankok is keményen harcolnak, hogy minél kevesebb bírságot kelljen fizetniük. A válságot „innovatív” ötleteikkel és döntéseikkel előidéző menedzsereket viszont nem vonták felelősségre.

Jelentős változás a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest, hogy időközben elterjedtek a kriptopénzek. A legtöbb szakember különösen szkeptikus velük, illetve a mögöttük álló blockchainnel kapcsolatban. A már említett Roubini például egy blockchainről szóló konferencián ama véleményét fejtette ki, hogy a blockchain egy átverés, az évszázad legnagyobb csalása. Azt mondta, a kriptopénz nem egy valódi eszköz, hanem csak egy hóbort. A bitcoin pedig szerinte nem pénz, mert nem alkalmas értéktárolásra, és túlságosan ingadozik az árfolyama. Kiemelte még, hogy a kriptotőzsdéket folyamatosan meghackelik, ami miatt nem biztonságos a kriptopénzekkel való kereskedés. Szerinte nonszensz a korai internethez hasonlítani a blockchaint, mivel szemmel látható, hogy a technológia adaptációja meg sem közelíti azt a szintet, amelyet az internet futott be.

Az utóbbi időben a tőzsdéken is gyakoriak az ingadozások. Sokan már régóta bírálják a tőzsde átláthatatlan, a saját öntörvényű és kiszámíthatatlan világában önálló életet élő monstrumát. Egy tőzsdekrach bármikor bekövetkezhet. Manapság már nagyobb pontossággal lehet előrelátni egy-egy természeti katasztrófát, mint a tőzsdekrachot. A közgazdászok többsége a válság kirobbanása után megállapította, hogy a piacgazdaságnak ez velejárója. Itt érdekes megjegyezni, hogy így, utólag is azokról beszélnek a legkevesebbet, akik a válság nyomán munka nélkül maradtak, akiknek tönkrement a családi életük, akik számára egy egész világ omlott össze.