Az 1776 és 1798 között Tordára telepített cigánycsaládok és azoknak a leszármazottai közül sokan ártatlanul veszítették életüket az első és második világháborúban. Rajtuk kívül azonban még sokakat agyonvertek, meghurcoltak, és ki is végeztek ártatlanul.
Az elmúlt esztendőben az Ausztráliába kivándorolt tordaiak, akik évről évre mind szorosabb kapcsolatot létesítenek volt szülőfalujukkal, felkérték a helybelieket, hogy ne feledkezzenek meg azokról az ártatlan áldozatokról, akik életüket veszítették az 1798 és 2004 közötti időszakban, és emeljenek emléktáblát vagy -szobrot a tiszteletükre. Az elszármazottak hajlandóak részben hozzájárulni a felmerült költségek fedezéséhez is.
A felkérést a tordai vezetőség méltányolta, több alkalommal is megvitatta, majd úgy értékelte, hogy van alapja az ajánlatnak. A helyi közösség tanácsa határozatot hozott az emlékműbizottság létrehozásáról. Tagjai: Lázár Jenő, elnök, msgr. Bú András helyi plébános, Lázár György, a Tordai Klub tagja, Dobai József helytörténész, Mezei István klubtag és Kovács István szintén klubtag.
A kinevezett bizottság a közelmúltban összeült, megvitatta a kezdeményezést, és úgy értékelte, el kell fogadni az elszármazottak javaslatát. Fontolóra vette azt is, hogy az emlékmű hol legyen felállítva, vajon teljes névsorral vagy névsor nélkül, szobor alakjában vagy csak emléktábla formájában. Az a kérdés is felmerült: vajon kik tekinthetők ártatlannak? Véleményük szerint a legmegfelelőbb helye a központban lenne, a templom bejárati ajtajának nyugati oldalán. A márványlapból készített emléktábla név szerint tartalmazná az ártatlanul elesettek, meghurcoltak és kivégzettek névsorát. Ezt azonban a plébános úr nem tartotta elfogadhatónak, mert a templom nem szolgálhatja a politikai ügyek hirdetését, valamint a temetőkápolnában már van egy emléktábla az első világháborúban elesett 117 tordai áldozat nevével, a művelődési otthon előtt pedig emlékszobor őrzi annak a 36 személynek a nevét, akik a második világháborúban estek el.
A bizottság arról is tárgyalt, hogy a deportált és kivégzett tordai zsidók névsora is felkerüljön-e az emléktáblára, valamint azoké az ártatlan áldozatoké, akik eddig csak a Torda Krónikája címen megjelent helytörténeti kiadványban vannak megemlítve, többek között Kovács András, dr. Bogner József egyetemi tanár és újságíró, aki Tordán született 1907-ben, Flőrik Ferenc tordai aljegyző, akit azért végeztek ki, mert a megszállás alatt a leventéket oktatta, ifjú Benák István gimnazista, akit a helyi aktivisták vertek agyon, idős Kovács János és idős Bába István, akiket a kötelező beszolgáltatásért ítéltek súlyos börtönbüntetésre és a požarevaci börtönben haltak meg, ahol el is temették őket.
Tekintettel arra, hogy az idei esztendő nem sok jót mutat, az elképzelés megvalósítása valószínűleg egy esztendőt késik. A bizottság felkéri azokat a polgárokat, akik bármilyen információval tudnak szolgálni az ártatlanul elesettekről, meghurcoltakról és kivégzettekről, hogy azt szóban, levélben vagy más úton is jelentsék a bizottság elnökének, Lázár Jenőnek a 23214 Torda, Žarko Zrenjanin u. 14. címen.