Történik ez úgy, hogy közben nem tudjuk, mi van a határvonal túloldalán. Mindez bizonytalansággal jár, ami nem egy szenzációs és nem is újabb kori felismerés. A néprajzi jellegű kutatások is erre utalnak. A néphiedelmek, az év kezdetéhez fűződő szokások általában a rossz magunk mögött hagyását és a szerencse bevonzását támogatják. A tűzijáték — melyet sokan, és mondjuk ki, jogosan tartanak felesleges pufogtatásnak — bizonyos hiedelmek szerint a rossz elűzését, a tűz tisztítóereje pedig a megújulást szimbolizálja. A rosszat elűzni, megújulni azonban felesleges durrogás, robbantgatás nélkül is lehet. Arról a nem mellékes szempontról most nem is szólva, mekkora stresszel jár ez például a házi kedvencek, kutyák, macskák vagy az ilyesmit nem kedvelő polgártársaink számára. Sok eb ilyenkor vész el, elbujdosik, vagy remegve lapul meg valahol. Sajnos az ukrajnai hadszíntéren vagy a gázai övezetben, illetve a világban zajló sok egyéb fegyveres konfliktus helyszínén is ropognak a fegyverek, bombák robbannak, emberek és háziállatok félnek, menekülnek.

A váltás mindig határvonal. A határvonal pedig általában egy bizonytalan terület. Mert mindig van némi aggodalom azt illetően, hogy mi van, illetve mi jön majd a határon túl. Ezekhez ősidők óta hozzátartoztak néphiedelmek, babonák, melyek a többi közt az említett bizonytalanságokat próbálják oldani. Lehet ez időhatár, országhatár vagy bármi hasonló. Sajnos ezúttal sem tekinthetünk aggodalmak nélkül a jövőbe, de vannak olyan fejlemények, amelyek azért mégis adhatnak okot némi optimizmusra.

Amíg korábban nem ez volt a gyakorlat, addig mostanság már időben befejeződnek a projektumok, épül az infrastruktúra. Persze, az építkezéseken is adódhatnak gondok, de azok végül megoldódnak, és a fejlesztések eredményét remélhetőleg éveken, évtizedeken át élvezhetjük.

Világunk gyorsan változik. Ez közhely ugyan, de most jogosabb megállapítás, mint általában. Aki nem tud megfelelő módon alkalmazkodni, az a vesztese lehet a folyamatoknak. A változások viszont mindig hordoznak magukban lehetőségeket is. A modern társadalom jellemzője, hogy életünk felgyorsult. Képletesen szólva: mi sem állandóbb benne a változásoknál. Változunk, mert erre szükség van ahhoz, hogy meg tudjunk felelni környezetünk elvárásainak. Eközben pedig környezetünk is folyamatosan változik. Alkalmazkodnunk kell ahhoz a rendkívül bonyolult, lényegében folyamatosan pulzáló mátrixhoz, amely a környezetünk. Változás és változtatás nélkül nem hogy sikeressé és elégedetté nem tudunk válni, de még a túlélés is kérdésessé válik. Összefogással és változással viszont csodákra is képesek vagyunk. Még a leginkább kívánatos változásokat is leggyakrabban távolságtartással fogadjuk, aminek nyilván evolúciós háttere is van. Jellemző, hogy amikor kockázatos helyzetekkel találkozunk, sokkal fogékonyabbak vagyunk a negatívumokra, mint a pozitívumokra. A veszteségeket sokkal nagyobbra értékeljük, mint az azoknak megfelelő nyereségeket. 

Tartsuk ezt is szem előtt, amikor összegezzük magunkban a múlt tapasztalatait, és akkor is, amikor a jövőbeli várakozásainkat vesszük számba.