Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója sem örült a lezárásnak, hiszen több mint húsz előadásuk maradt el ebben az időszakban. Vendégjátékok, turné és az otthon játszott darabok, melyeket, mint mondja, csak félig-meddig tudnak majd pótolni.

— Telt házas előadásaink maradtak el, illetve játszottunk volna Sopronban, Mosonmagyaróváron, Marosvásárhelyen. A nyár folyamán szerencsére valószínűleg nem kell majd lemondani a fellépéseinket, Szarvason a Zenta 1697 című rockoperával lépünk fel, és Gyulán is ott leszünk majd. A Pesti Vigadóban játszottuk volna a Deficitet, mely most szintén szeptemberre tolódott — meséli Johann. Új előadás próbáit nem kellett félbeszakítania a társulatnak, csupán a színház diákszínjátszóinak bemutatója maradt el, melyet Dévai Zoltán és Papp Arnold rendezett, s a szintén elmaradt Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjén is szerepeltek volna vele. — Az évad elején két, felnőtteknek szóló előadást mutattunk be, utána pedig még egy gyerekdarabot, így festett ez a mostani évad. Mivel a naptári év elején szinte soha nem érkeznek meg az arra az évre megítélt támogatások, átcsoportosítottunk, s a tavaszi bemutatónk helyett most őszi van. Szóval szerencsénk volt e téren, hiszen próbafolyamat nem szakadt meg, s a színházunk fesztiválja, a Teátrum Neked! is már lezajlott, amikor beütött a krach.

Fotó: Herédi krisztián

Amint lazítottak az intézkedéseken, a társulat tagjai bejártak próbálni a színházba, összeállítottak egy tantermi produkciót, emellett a magyar költészet napjára elkészült egy verses összeállítás is, ezt a színészek saját otthonukban vették fel és vágták össze. Szintén egy videó-összeállítással készült a társulat a magyar nemzeti összetartozás napjára is, mely produkció az ősztől a színház kamaratermében is látható lesz. A színészek mellett Mészáros Zsuzsanna gordonkaművész is közreműködik benne.

— Az ősz még nagy kérdés számunkra. Terveink vannak, egészen pontosan egy A, egy B és egy C tervcsomag, s az éppen aktuális óvintézkedések függvényében alkalmazzuk majd egyiket vagy másikat, melyek között természetesen vannak átfedések, és már folynak az egyeztetések a rendezőkkel. Ha minden jól alakul, akkor augusztus 15-én kezdjük egy új előadás próbáit is, szóval nem nagyon lesz szabadnapunk december közepéig.

Fotó: Herédi krisztián

Ahogyan több színház, úgy a Zentai Magyar Kamaraszínház is elérhetővé tette néhány előadását az interneten.

— Beadtam a derekam, de továbbra is azt gondolom, hogy a mi felvételeink nem televízióra készültek, hanem dokumentálás, archiválás szempontjából. Másrészt ez színház, nem filmművészet. A két műfaj sokban különbözik, és ha már ez a helyzet rávilágított, hogy szükség van jó minőségű felvételekre, az anyagiakról döntő szervek nyithatnának egy új fiókot erre is, hogy a jövőben a színházak több kamerás felvételt készíthessenek az előadásaikról, profi hangfelvétellel, így később akár még a televízió is műsorra tűzhetne néhány repertoárról már lekerült darabot. Várjuk már a személyes találkozást a közönséggel. Az igazi színházi élményt — zárta szavait Johann.

Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója is lelakatolta az intézmény ajtaját egy időre. Ő maga két előadását, a Látás munkacíműt és a Szindikátust sem tudta befejezni a pandémia miatt, és Mezei Kinga rendező Szedjetek szét című, készülő darabjának próbái is az online térbe költöztek. Az előadás Domonkos István művei alapján készül majd.

— Most már a színházban próbál a csapat. Kinga előadását május 15-én mutattuk volna be, de a jelenlegi helyzet miatt csak az ősszel kerül közönség elé. Tolódik az Igor Vuk Torbica által rendezett Fassbinder-darab is, a Talján. Ennek próbái a tervek szerint május végén kezdődtek volna. Leállt egy időre a Desiré Fesztivál szervezése is, most indult újra, csak borzasztóan nehéz a helyzet, hiszen nagyon nagy a bizonytalanság. Mi úgy állunk hozzá, hogy lesz Desiré, aztán meglátjuk. Lehet, hogy az idén fontosabb lesz a szelekció során, hogy olyan országokból válogassunk be előadásokat, amelyek egy esetleges második hullám megjelenésekor nem az elsők között zárják le a határaikat. Ugyanez vonatkozik a Nemzeti Összetartozás projektumra is, melyet a szeptember és december közötti időszakban egy hosszúra nyújtott fesztiválként kell elképzelni, s külhoni magyar színházak játszanak majd a KDSZ deszkáin. Júniusban, az évadzárás környékén pedig lehet, hogy a színház udvarára szervezünk programokat, például monodrámákat — mondja András, akinek rendezőként is halasztódtak munkái. Bitolán, Észak-Macedóniában Shakespeare Coriolanus című darabját vitte volna színre, s viszi is majd egy későbbi időpontban, a budapesti Átriumban pedig a Mephistót rendezi majd, melyet Klaus Mann regénye alapján Mikó Csaba írt.

Fotó: Molnár Edvárd

A vendégjátékok és a fesztiválok kapcsán András elmondta, több fellépésük és fesztiválmeghívásuk is volt, ezek közül néhány elmarad, de a Gusztáv a hibás mindenért című előadás a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján és a Steriján is szerepel majd.

— Azért ez a helyzet elég nagy pofon az egész színházi életnek. A támogatások egy része szerencsére még a koronavírus előtt megérkezett, de a szerbiai pályázatok döntése most is késik, s ezt nem feltétlen lehet a vírusra fogni, hiszen mindig májusban hozzák meg a folyó évi minisztériumi pályázatok döntését, mely folyamatot most a választások is kérdésessé teszik, szóval igen bizonytalan helyzetben vagyunk, legyen szó produkciós költségvetésről vagy a Desiré Fesztivál támogatásáról. Mi valamikor a nyáron fogjuk megtudni, hogy folyó évre mennyi pénzünk van a színház működtetésére. De mivel most az a nagyobb gond, hogy nincs is színház, ez a probléma háttérbe került, pedig azért elég fontos.

Színház nincs közönség nélkül. András attól tart, hogy nehéz lesz visszacsábítani az embereket a nézőtérre.

Fotó: Molnár Edvárd

— Három hónap elég arra, hogy az emberek megszokjanak egy másfajta életritmust. Kialakul egy olyan életforma, amelynek nem része a színházba, az élő koncertekre járás társadalmi szokásmechanizmusa. Persze itt is sok a kivétel, de tartok tőle, hogy az átlagembernél berögzülnek majd ezek az új szokások, melyek nem azt motiválják benne, hogy a színház bejáratát kaparja. Egyúttal arról sem beszélünk, hogy a két-három hónap bezártság, valamint a mindenféle szociális kapcsolat kerülése egy bizonyos fokig meg is nyomorította az emberek lelkét. Erről azonban nem szívesen beszélnek. Inkább arról, hogy a karanténban koreaiul tanultak, és százezer könyvet kiolvastak a reggeli jóga után. Hát én nem ezt csináltam.

András szerint az előadó-művészet nagyon komoly kérdések előtt áll.

— A színházi alapfelállás, vagyis a színész és a közönség, mely a nézőtérről szemlél egy színházi cselekvést, most egy old school, klasszikus struktúrának tűnik. A színháznak meg kell találnia egy másik, új formát, csakhogy most ez még annyira ismeretlen. Milyen az, ami nem ilyen? Most ott tartunk, hogy várjuk, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba, de egyáltalán nem biztos, hogy vissza fog. Az egyik legnagyobb pofont most az előadó-művészet kapta, hiszen szociális távolságtartásban aligha tud működni, hacsak nem akarja feladni a művészi elveit.

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata is abbahagyta a munkát, a Tesztoszteron című előadás próbái már folytak Kovács Dániel Ambrus rendező keze alatt, amikor a koronavírus megjelent. A társulat művészeti vezetője, Körmöci Petronella elmondta, természetesen ők is leálltak, de mivel ebbe a produkcióba már sok munkát fektettek, és a díszlet is elkészült, ez lesz az első őszi bemutató, így egy picit előbb kezdenek a szokásosnál.

Fotó: Kovács Attila

— A nyáron mi egyébként sem dolgozunk, nem készül új darab, viszont örömhír, hogy szinte az összes fesztivált megtartják, ahová meghívásunk van. Ott leszünk Kisvárdán, a Városmajori Színházi Szemlén, Kaposváron a Biennálén, ahová az Újvilág című ifjúsági előadással megyünk, mely szintén szeptemberre tolódott, a gyulai Shakespeare-fesztivál pedig kibővült, s a szokásos időben tartják majd meg, ott a Fekete Pétert játsszuk. Elmaradt egy balatoni meghívás, és Zsombó még kérdéses. Ami a repertoárt illeti, egy új időpontra tolódik a Parti Nagy Lajos Sógornők című szövege alapján készülő előadás, melyet Hernyák György rendez, illetve egy őszi bemutató, Sebestyén Aba rendezésében Csehov Három nővére. Mi erről a két produkcióról sem mondunk le, találunk majd helyet nekik.

Petronellától azt is megtudtuk, hogy még ők sem látják tisztán, hogyan is alakul majd az évadkezdés. Elméletileg már próbálhatna a társulat, de bizonyos egészségügyi feltételeket a próbák helyszínén, azaz a Mladost csipkegyárban képtelenség betartani.

— Ez egy lepusztult gyárépület, sterilizálni esélytelen, viszont nem szeretnénk vállalni a fertőzésveszély kockázatát. Nem sok értelme van úgy színházat csinálni, hogy most még nem tudjuk, mikor kerülhetnek közönség elé az előadásaink. Meglátjuk, mit hoz az ősz. A kötelező évi nyolc bemutatót a felére csökkentették, így két magyar és két szerb darab kerül közönség elé a négy-négy helyett. Nekünk a kettőből az egyik a már említett Tesztoszteron, a másikat Andrej Boka rendezi, ez Nušić A gyászoló családja. Azért folytatjuk a sort éppen vele, mert ő itt él Szabadkán, s az emlegetett második hullám újabb határzárt is hozhat magával, nehéz lenne megoldani például Abának a hazajutását, aki Romániában él.

Fotó: Kovács Attila

A színház tehát most „kicsiben” dolgozik, kisebb létszámú, kisebb színpados produkciók készülnek. A saját előadások mellett egy már készet is repertoárra tűz a Népszínház, ez Mezei Kinga rendezése, a Klamm háborúja, mely egy monodráma, László Sándorral a főszerepben. Ezzel az ifjúsági darabok sorát is folytatják, s az előadások után beszélgetéseket is szerveznek. Arra a kérdésre, hogyan lehetne megoldani a nézőtéren a szociális távolságtartást, Petronella inkább az előtérben való álldogálást és a toalettkérdést hozta fel égetőbb gondként.

— Van egy főbejárat, mindenki ott tódul be. Hogyan és meddig zajlik majd a közönség beengedése? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem. Két női és két férfimosdónk van, melyet kulturáltan lehet használni, de a szünetben minden tizedik ember után képtelenség fertőtleníteni. Az viszont szerintem sokkal könnyebben megoldható, hogy minden második székre üljön valaki, ezzel lehet játszani, tudjuk variálni. De reményeim szerint majd ez is megoldódik. Ha az iskolák beindulnak, és megoldottnak látszik majd a működésünk, akkor a színház is feléled. A délvidéki magyar színjátszás napja nem marad el, október végén lesz a rendezvénysorozat, várjuk a drámákat, és szeretnénk vendégül látni a vajdasági magyar színházakat. A Pataki-gála az idén kimarad, jövőre így részünkről hat előadást néz majd meg a zsűri. Illetve a vírusnak „köszönhetően” még egy titokzatos, karácsonyi ajándék vendégjátékkal is kedveskedünk majd nézőinknek, de erről egyelőre nem mondhatok többet.  

— Az Újvidéki Színházban nem állt le az élet teljesen — mondja Venczel Valentin igazgató. — A rendkívüli állapot bevezetésének pillanatában intézményünk 120 százalékon működött. Zajlottak a Rinocérosz című előadás próbái, a színészeink egy része a Szegedi Nemzeti Színházzal koprodukcióban készülő Parasztopera bemutatója előtt állt, a Hair musical, melyet az Újvidéki Nemzeti Színházzal közösen készítettünk, és nagy sikerrel játsszuk, turnéra indult volna, a koperi színházzal való együttműködésből született darab, a Ventilátor pedig dalmáciai és szlovéniai turné előtt állt. Mindezt azonban áthúzta a koronavírus. Mi kialakítottunk egy ügyeleti rendszert, a színházban működő szekciók vezetői váltásban voltak bent. A műszak a raktárakat hozta rendbe, a műszaki eszközökön elvégezték a szükséges karbantartást, szervizelést, emellett mivel a színház épületének felújítása nemrég fejeződött be, az ott maradt törmeléket is el kellett takarítani. A színészeinknek azt az általános feladatot adtuk, hogy tartsák kondícióban magukat, szerepeiket, az éppen próbált karaktereket pedig otthon fejlesztgessék tovább.

Fotó: Srđan Doroški

Az igazgató hozzátette, úgy látja, hogy a befelé fordulás s ez a kis pihenő még jót is tett az emberek nagy többségének. A szociális távolságtartás azonban szerinte rombolja a művészet szövetét.

— A színház nem más, mint szociális személyközi kapcsolatokat ábrázoló művészet. A vírussal kapcsolatos óvintézkedések pedig úgy kezdődnek, hogy a szociális kapcsolatainkat redukáljuk le a minimálisra, illetve növeljük a távolságot ember és ember között. A színház egy olyan művészeti ág, ahol az alkotó egy időben, egy térben, egy feladaton s egymással közvetlenül létezik. Ha nincs közvetlen, áttétel nélküli kapcsolatban a nézőjével, azt nem nevezhetjük színháznak. Úgy gondolom, hogy a távolságtartáson alapuló jövő a színházművészet vonatkozásában egy nem életszerű valami. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a színháznak oda kell figyelnie arra, hogy még véletlenül se váljon tömeges fertőzés helyszínévé, de ha szakmailag nézem, akkor úgy gondolom, a jövőnket nem lenne szabad a távolságtartásra építeni.

Fotó: Srđan Doroški

Az Újvidéki Színház is már újrakezdte a munkát, az elmaradt bemutatókat is pótolják. A Parasztoperát, melyet Szegeden mutattak volna be, a tervek szerint szeptember elején a csortanovci Új Várjátékok Fesztiválon láthatja majd először a közönség. A szintén koprodukcióban készült, Az ember ára című előadást Budván játsszák július 14-e és 18-a között, a kisvárdai fesztiválon pedig az Anna Kareninát mutatják be. Emellett Újvidéken a nyár folyamán a tervek szerint beindulna az Újvidéki Szabadtéri Színpad is, a valamikori nyári mozi helyén. Három színház működtetné: az Újvidéki Színház, az Ifjúsági Színház és a Szerb Nemzeti Színház, Újvidék város hathatós támogatásával. Az Újvidéki Színház a tervek szerint a Piszkos Fredet, a Borisz Davidovics síremlékét és a Hasszán Aga hitvesét játssza majd.

— A Synergy Fesztivál szervezése sem állt le, november 12-én egy saját előadással indítjuk, melyet Dino Mustafić rendez, ez Genet Paravánok című darabja. A próbák augusztus végén kezdődnek. A kihagyás miatt döntöttünk végül e szöveg mellett, hogy a társulat minden tagja részt vehessen a produkcióban. A fesztiválon fellépő előadások számát hatra redukáltuk. Volt egy három hónapos leállás, a színészek s a műszak kipihente magát, nem látok problémát, mely a munkafelvételt illeti. A nagy kérdés az, hogy milyen intenzitással, illetve milyen számban tér vissza a közönség. Emellett egyelőre a színészek pszichofizikai állapotát sem tudjuk felmérni, most még sokan maszkban próbálnak, negyedóránként fertőtlenítenek, úgyhogy nem éppen ugyanaz az alkotáspszichológiai attitűd most, mint a vírus előtt. Nem lehet számonkérni a színésztől egy felvállaló állapotot. Pedig a színház éppen a felvállalás művészete kellene hogy legyen.