Budapesten kezdte operatőri pályafutását, hat év után hazatért Szabadkára, és a Pannon RTV munkatársa volt hét évig. Négy éve került ahhoz a céghez, amely a Fishing and Hunting Channelt is üzemelteti. Munkája sokrétű, de a horgászműsorok forgatását kedveli a leginkább.

* Te hogy állsz a horgászattal?

— Néhány évig horgásztam, de amióta itt vagyok a csatornánál, nagyon ritkán van rá alkalmam. Legutóbb egy pergetős műsor felvételénél dobáltam néhányat, de a negyedik-ötödik dobásomnál szólt a kolléga, hogy kapása van. Akkor bot le, kamera fel, és már kezdődött is a felvétel. Ritkán pecázom, de egyébként jobban szeretem a horgászat képi világát, akár a tájat, akár a halkapásokat megörökíteni.

* Egy hobbihorgász a vízparton ülve néha többet szorongatja a sörösüveg nyakát, mint a horgászbot végét. Ezekben a műsorokban pedig sorra jönnek a kapások, igaz, a főszereplők profi horgászok. Mennyi ideig tart egy ilyen műsor elkészítése?

— Ez sok mindentől függ, az időjárástól, a széljárástól, de még a légnyomástól is. Van, amikor egy nap alatt leforgatunk egy filmet, melyben a felhasznált eszközök, az etető-, illetve a csalianyagok, de a horgászhelyek bemutatása is szerepel. A rakós botos vagy a feederbotos horgászatnál, ha megvan a 10 kifogott hal, akkor az már elegendő egy 20-25 perces filmhez, ha több hal van, akkor a műsor összeállításakor a vágó dönti el, melyik kockákat használja fel. Egyébként az amatőr és a profi horgászat teljesen különbözik egymástól. Néha a profik esetében is rossz a haljárás, de inkább az a jellemző, hogy folyamatosan húzzák ki a halakat, megállás és pihenés nélkül. Például a csatorna minden évben megrendezi a nemzetközi balatoni pontyfogó kupát, ilyenkor körülbelül 250 csapat horgászik a Balatonon, tavaly megközelítőleg 55 tonna halat fogtak ki összesen.

* A műsorokban szereplő profi horgászok számára milyen egy ilyen peca? A legtöbb ember kedvtelésből jár horgászni, pihen egy jót a természetben. Ők viszont kötelességből teszik mindezt, nem beszélve a felvételről és a különféle kamerabeállításokról. Milyen úgy pecázni, hogy közben kamera veszi minden mozdulatukat?

— Néha kimerítő, hiszen a horogra akadt hal fárasztása közben együtt kell működni az operatőrrel, aki különféle instrukciókat ad. Most állj meg; tartsd így vagy úgy a botot; fáraszd még; jobban emeld ki a víz tetejére; ne húzd olyan gyorsan — ezek a leggyakoribb utasítások halfogás közben. Volt már rá példa, hogy a hal már szákolva lett, de eljátszottuk még egyszer a fárasztást, mert ki kellett egészíteni a képeket a botról, az orsóról és a horgászról. Ez a sporthorgászatra jellemző, de amikor élménypecázást forgatunk, akkor az megint más. Nemrégiben Békés megyében forgattunk egy filmet a Tüskevár apropójából, ennél a filmnél pedig nem csak a hal volt a lényeg, bemutattuk a helyet, a természetet, megfőztük a kifogott halat, szó volt a bajai, illetve a szegedi halászlé közti különbségről. Az ilyen forgatásoknak más a hangulatuk.

* Olyan nem szokott megesni, hogy halasboltból visztek magatokkal halat, hogy legyen mit felvenni?

— Soha. Persze ezeknél a horgászatoknál oda kell figyelni a felvett képkockák minőségére, így arra már volt példa, hogy a hal kifogása után követ kötöttünk a zsinór végére, hogy jobb képeket tudjunk készíteni. Ezeket a felvételeket pedig derékig vízben forgatjuk, hogy szemből is megörökítsük a horgász mozdulatait. Azt kerüljük, hogy a horgászt csak háttal mutassuk.

* A derékig vízben való forgatás nem tűnik veszélytelennek.

— Van egy speciális, gumis, kantáros nadrág erre a célra. Egy boszniai forgatáson árnyékban 35 fok volt, és ez a védőöltözet szinte rám olvadt. Akkor jóleső érzés volt belemenni a Pliva folyó 4-5 fokos, hideg vízébe felfrissülni, de természetesen arra is figyelni kellett közben, hogy hova lép az ember, mert könnyen el lehet merülni, és az nem lenne kellemes, főleg egy értékes kamerával.

* A horgászokat a legnagyobb kifogott halról szokták kérdezni, neked operatőrként melyik volt a legnagyobb halad, melyet megörökítettél?

— Erre őszintén nem tudok választ adni. Az elmúlt évek során rengeteg kapitális példányt fogtak ki a horgászok a kamerám előtt. Hatalmas pontyokat, süllőket, de óriási balinok is voltak, nagyon-nagyon sok méretes hal kifogását örökítettem meg.

* Rengeteg horgászvizet meglátogattál az évek során. Van kedvenc?

— Magyarországot keresztül-kasul bejártam, megfordultam már minden jelentősebb horgászvízen. Ezenkívül voltunk Szlovákiában, télen Erdélyben forgattunk lékhorgászatot. Szerbiában, illetve Vajdaságban még nem filmeztünk, de remélem, egyszer majd fogunk. A kedvencem egyébként a nemzetközi balatoni pontyfogó kupa, ahová szó szerint az egész világról jönnek résztvevők. Ez egy egyhetes verseny, több ezer eurós díjakkal. Viszont itt is sokat számít a szerencse, minden a horgászhely, az időjárás és a víz függvénye. Ez egy behúzós peca, vagyis gumicsónakkal mennek be a vízre beetetni, de ha másodfokú viharjelzés van, akkor már szigorúan tilos csónakot használni. Ekkor jön a dobós peca, és ilyenkor 150-200 méterre kell bedobni a csalit. Ezen a versenyen rengeteg halat szoktak fogni, ami jól mutatja, hogy mennyi ponty van a Balatonban. Egyébként más magyarországi vízen is lehet eredményesen horgászni, de a Dunát és a Tiszát mindenképp tudom ajánlani, vajdasági viszonylatban is. Mindkét folyó bőséges halban, és élvezetes pecára lehet számítani. Magyarországon, a szerb határhoz közel, a Maty-éri víztározót tudom ajánlani, mely Szeged és Szabadka között található. Továbbá a Mátra hegység lábánál levő Maconkai-víztározón is eredményesek szoktak lenni a horgászatok.

* Vannak olyan forgatások, amelyekre szívesen emlékszel vissza?

— Éppen az imént említett Maconkai-víztározónál egy horgászversenyen történt meg az, hogy több szerb csapat is részt vett a megmérettetésen, akkor dupla funkciót töltöttem be, nemcsak operatőr, de szinkrontolmács is voltam.

* Említetted, hogy vadászatokat is filmezel, az hogyan történik?

— Ezek a vadászatok nem csupán az élvezetért történnek. Általában akkor forgatunk ilyen filmet, amikor a vadállomány túlszaporodik, és hatalmas károkat okoz a mezőgazdaságban. A vadásztársaságok odafigyelnek az állományra, és amikor látnak egy csonka agancsú szarvast, mely születésétől fogva silány, azt azért lövik ki, hogy a rossz génjeit ne örökítse tovább. A fácánokat pedig vadászatra szaporítják. Az operatőr szempontjából nincs túl nagy különbség a két munka között, egyik esetben a horgászok, másik esetben a vadászok mellett kell megörökíteni a történéseket. A horgászműsorokat általában a melegebb hónapok során készítjük, a vadászműsorokat pedig a téli időszakban, de ilyenkor szoktuk a lékhorgászatokat is rögzíteni. Volt például olyan téli peca, amikor -28 fokban dolgoztunk. Ilyenkor nagyon fel kell öltözni, a vadászat során pedig ajánlott a füldugó és a hangvédő fülhallgató használata, ha az ember nem akar megsüketülni. Fácánvadászat során eléggé durrognak mellettünk, de a vaddisznó és a szarvas vadászatakor is közel kell lenni a vadászhoz. Ezután még napokig cseng a fülünk.

* Operatőrként a szokványos híradós műfajban is dolgoztál, de amit most csinálsz, az merőben eltér a napi sajtótól. Összehasonlítható a kettő?

— Ennél a csatornánál is vannak tájékoztató jellegű műsorok, híradások, tudósítások különféle kiállításokról. Vannak vadász-, illetve horgász-sajtótájékoztatók is. Az idén forgattam Dortmundban és Salzburgban, ahol a 2021. évi vadászati kiállítást promotálták. A kettő között a legmeghatározóbb különbség, hogy ennél a munkánál nem kell helyhez kötötten dolgozni, nyáron kint vagyunk a tűző napon, télen pedig a hidegben. Amikor pedig többnapos, sátorozós horgászatra megyünk, akkor bizonyos tekintetben nélkülözni kell a kényelmet. Mindkét végletet szeretem csinálni, de sokkal élvezetesebb ilyen tartalmú műsorokat készíteni, mint a napi politikai eseményekről forgatni.

Még több kép!▼