Éveken át járt rajztanárhoz, majd 1996-ban elvégezte a Budapesti Iparművészeti Egyetem Nyári Akadémiáját. Végül tervezőgrafikát tanult egy budapesti művészeti iskolában.

A 90-es években részt vett több csoportos kiállításon Vajdaság-szerte (Zomborban, Apatinban, Újvidéken, Szilágyin, Temerinben), önálló tárlata volt Újvidéken, Adán, Nagybaracskán. 2000 óta Budapesten él.

— Egy nagy körívvel tértem vissza régi álmomhoz, hogy képeket fessek. A fiatalkori lendületes művészeti indulás és a kiállítások sora után több mint egy évtizedet dolgoztam a kereskedelem világában. Noha cégvezetőként nem volt sem időm, sem energiám festeni, mégsem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a színeimre, témáimra. Gondolatban festettem, képzeletbeli vonalak között éltem. Azután egy napon elkezdett kiáramlani belőlem ez a magamba zárt világ. Megelevenedtek a motívumok, valódivá váltak az addig virtuális tájak, virágok, fák, pillanatok — mesélte Tünde.

* Milyen témáid vannak?

— Csodálom a természetet. Lenyűgöz a formai és a színbeli sokféleség, mellyel megajándékoz bennünket. Ebből az elemi erőből próbálok meríteni, ezt a szemléletet kívánom vászonra vinni — merész, élénk, letisztult színeket ötvözve a fekete-fehér kontraszttal. Szeretném kiaknázni a fényes és a matt felületek játékában rejlő lehetőségeket. Elvarázsol a kanyargós vonalak szabályos rendszerbe illesztése, a körök és a körívek hatalmának, összefogó erejének ábrázolása. Matematikusszemmel figyelem a fákat, a virágok formáját, a felhők vonalát, az esőt, a hópelyheket, hiszen egy csipetnyi geometriával megfűszerezni a természetet mindig izgalmas kihívás.

* Milyen volt a hangulatod, amikor nem festettél, és mit érzel most?

— Több mint tíz éven át egyáltalán nem tudtam festeni. Talán a költözésnek, az Otthon elhagyásának a következménye ez a lelki bezáródás, vagy Édesapám betegségének és halálának, a sok nehézségnek... Ki tudja? Már kezdtem végleg lemondani az álmomról, és belenyugodni, hogy az életem új képek nélkül fog eltelni, amikor két évvel ezelőtt egy nehéz, fárasztó munkanap után hazamentem, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előszedtem a festékeimet, ecseteimet, és alkotni kezdtem. Azóta folyamatosan születnek bennem az ötletek, készülnek a képek, egyfolytában festek. Csak tódulnak a lelki szemeim elé a különféle látomások, és ahogyan egyre inkább beleélem magam a színeimbe és vonalaimba, érzem, hogy ez az én utam. Mindig is erre vágytam, mindig ezt kellett volna csinálnom a sok minden más helyett. Érzem, ahogyan képről képre egyre erősebbé és bátrabbá válok színek, formák, ötletek tekintetében. És azt is tudom, hogy ez még csak a kezdet... Még nagyon sok minden van bennem, aminek ki kell jönnie. Remélem, sikerül, lesz rá erőm is, időm is. A végső elhatározás, hogy a képeimet megmutatom másoknak is (honlapon, Facebook-oldalon, kiállításokon), néhány hónappal ezelőtt született meg. 

* Milyen technikát alkalmazol?

— Régen főleg tussal és temperával dolgoztam, akvarellpapírra festettem. Ezt mára szinte teljesen felváltotta az akril és a vászon. Szeretek vászonra festeni, mert szabadságot ad.

Jelenleg a budapesti Malom Bisztróban (IX. kerület, Soroksári út 48., a Nemzeti Színházzal szemben) vannak kiállítva a képeim, november 17-étől három héten át minden érdeklődő megtekintheti. Nagyon tetszik Delacroix mondása: „A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” Így próbálok alkotni, ez a szempont folyamatosan előttem van. Néhány percnyi pihenést, egy lélegzetvételnyi esztétikai élményt szeretnék nyújtani mindazoknak, akik megtekintik képeimet.

Kővári Tünde alkotásait a következő oldalakon találhatják meg: www.kovaritunde.com, illetve www.facebook.com/kovaritunde