A Klara i Rosa szervezet programjait már sokszor dicsértük. Most ismét egy egészen kiemelkedő, különleges és eredeti művésznőt hozott el Szabadkára. S ahogy megszokhattuk, a helyszín sem volt átlagos, a szabadkai Építőmérnöki Kar udvarában, azaz parkjában tartotta meg koncertjét Ane Paška horvát előadóművész, performer, dalszerző, énekes.
Művésznév az Ane Paška, s ne is használjuk a valódit, ahogy ő is kérné. S miért éppen Paška? Mert Ana Pag szigetén nőtt fel, Horvátországban, erősen kötődik hozzá s a szigetet körülvevő tengerhez is. Dramaturgiából diplomázott a zágrábi drámaművészeti akadémián (2010), majd a spliti művészeti akadémián film- és videószakon szerzett MA fokozatot (2019). Kíváncsisága hajtja, számos műhelyt elvégzett a színészet és az ének terén is, és 2014 óta fejleszti jellegzetes, autentikus stílusát. Ő KONCART-ként hivatkozik előadásaira, melyek valóban nem „csak” koncertek. Ane az improvizáció nagymestere. Dalaiba történeteket sző, néha énekel, néha csak hangokat ad ki, sikolyokat, sóhajokat. Hozzákölt a dalaihoz, meg-megáll közben, hogy megossza velünk azt, ami éppen eszébe jut. Több hangszeren játszik, a harmonikától a zongora mellé ült, az est vége felé pedig gitárt vett kezébe. A közönséggel is kommunikál, direkt és indirekt módon is, ebből is látszik, mennyire érzékeny művész.
Saját közösségi oldalain kreatív, jópofa, mégis elgondolkodtató tartalmakat, videókat oszt meg. A zene áll központi szerepben művészi énjében, s a Tuka című dalával a spliti fesztiválon is fellépett, ezzel egy picit a mainstream felé is elmozdulva. Színes egyéniség, a szabadkai koncertre zöldesnarancsra festette szemhéját, de az is jellemző rá, hogy sajátos jelmezekbe öltözik, s úgy lép fel.
Gyerekkorában azt írta a Mikulásnak, hozzon neki békét, azt tegyen a cipősdobozába, s ő majd abba mártja cipőit, és a lépteivel az egész világot beborítja békével, flamencolépéseket táncolva szórja, sózza békével a Földet — nyilatkozta egy interjúban, s ez az a gondolat, amely a Harmadik világbéke című számot is inspirálta.
Dalszövegeinek főszereplője sokszor ő maga vagy csak egy nő, a hely, ahol él, a tenger s az ott erősen fújó szél, a természet, egy érzés. Olyanok a dalai, és ő maga is, mint az élet. Néha megmosolyogtat, néha könnyek szöknek a szemünkbe tőle, megnyugtat, aztán felhevít. Egyszerűen csodálatos hallgatni és nézni őt.
Hivatását és utazó munkahelyét lélekszépítő szalonként említi. S koncertje valóban olyan volt, mint egy terápia, balzsamként hatott a lélekre, s az szebbé vált utána.
Fényképezte: Szerda Zsófi