Egy kép, amely önmagáért beszél

Tarts ki, lélek! Szemeid előtt bár ismeretlen tájak suhannak el, valami mégis azt sugallja, biztos helyen jársz. Hiszen ahová érkezni igyekszel, ott nemcsak kíváncsisággal, hanem szeretettel is várnak. Ne számold, mennyien, ne a koruk felől tudakozódj, csak higgy! És merd őket magadhoz emelni azokba a tiszta nyelv- és öntudatépítő magasságokba, amelyekbe eleinte Te is csak a benned épülő létra segítségével tudtál elérni.
Télidőben, új erőre bátorító januárderéki hóesésben, a magyar kultúra napjának előestéjén igyekezett megbirkózni egy pár fős észak-bácskai művelődési különítmény a Bánságunk pusztáit és rónáit átszabdaló országút irgalmatlanul sok kanyarjával. Az autópályás ,,biztonság'' -- mint utólag kiderült -- vajmi keveset ért. ,,Vargabötűs'' kitérőkkel érkezett meg tehát január 21-én Szarka Ákos bácsfeketehegyi születésű versmondó a dél-bánsági szórvány-, illetve szigetmagyarság irodalomkedvelői közé. A szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium harmadikos tanulója a késő délutáni órákban először a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely--Magyar Művelődési Egyesületben lépett fel. Egy szusszanásnyi szünet, csomagolás és friss kilométerek után a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon fűtött (!) emeleti kistermében várta be őt, illetve kísérőit a helyi általános iskolából érkező felsősök napokon át lelkesített serege. A produkció szervezője a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete volt, rendezője Krekity Olga, a Hét Nap újságírója/szerkesztője. Ákost a szűnni nem akaró hóviharon keresztül elkísérték a szülei (a műsor technikai felelőse Szarka László volt), valamint egykori mentora és első tanítómestere, az Életfa-díjas Barta Júlia óvónő is, aki -- pancsovai születésű lévén -- örömmel látogatott haza. A ,,tájolás''-t a Szülőföld Alap támogatta.
Szabó Lőrinc, Kányádi Sándor, Wass Albert, Radnóti Miklós, József Attila, Dsida Jenő, Reményik Sándor és Anatolij Uvarov költők verseiből készült válogatásának előadásáért Ákost tavaly Reménység Díjjal jutalmazta meg a pécsi Kaleidoszkóp Versfesztivál szakzsűrije. A torontálvásárhelyi előadás végén a nyolcadikos leánykák közös fotózásra kérték fel a legénykét. Hogy e két kitüntetés közül melyik is marad kedvesebb emlék a számára -- hamarjában elfelejtettük megkérdezni!
Talán majd legközelebb.