Egy autóbusznyi nezsényi gyerek és felnőtt utazott nemrégiben Budapestre. A társaság egy része még soha nem járt a magyar fővárosban, sőt az anyaországban sem. Az utazást a nagybecsekereki származású, de Budapesten élő Schön György, a Háló-mozgalom egyik vezetője és Palkovics Mária, a délvidéki Háló egyesület irodavezetője szervezte. Az autóbusz minden költségét, beleértve az üzemanyag árát is a szécsányi község állta.
Az alig több mint ezerfős Nezsényben a lakosságnak mintegy egyharmada magyar. Az általános iskola 112 diákja közül csak hatan járnak az összevont magyar alsós tagozatra - az ő tanítónőjük a törökbecsei Farkas Cseh Csilla. Rajtuk kívül néhány felsős anyanyelv-ápolási órákon vesz rész. A falu tavaly kapcsolódott bele a Háló-mozgalomba, és azóta már kétszer is helyet adott a találkozónak. Tavaly nyáron egy napra vendégül látta a budapesti Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola nyolcadikos diákcsoportját, és így elehtővé tette, hogy a városi gyerekek falusi környezetben, családoknál töltsenek el egy napot és egy éjszakát. Hosszas szervezés után ezúttal került sor a e látogatás viszonozására. A csoport tagjai zömében azok voltak, akik aktívan részt vesznek a nezsényi magyar kultúrkör munkájában. Erről az élményről Ábel Kornélia, a kultúrkör elnöke így számolt be.
- Mindannyian türelmetlenül vártuk az indulást. Sok megválaszolatlan kérdés merült föl bennem: Vajon jó lesz? Hogyan fogadnak majd bennünket? Szót értünk majd velük?
A Szent Imre Gimnáziumban vártak bennünket, mivel az ottani diákok már tettek egy látogatást a falunkban. Este a Latinovits Zoltán Színtársulat előadásában megnéztük Tamási Áron Tündöklő Jeromos című darabját, majd megszálltunk a befogadó családoknál. Másnap először is az Országházat tekintettük meg. Elámultam a szépségtől, és egyben büszkeséggel töltött el a látványa. Az Országházból a Szent István-bazilikába tartottunk, majd a hajós városnézés következett. Szívesen gyönyörködtünk a part menti látványosságokban, és minden hidat megcsodáltunk. A Margit-szigetig hajóztunk, ott partra szálltunk, és körülnéztünk, később pedig a Hősök terére mentünk. Este jöhetett a lazítás és a szórakozás, az ismerkedés a budapestiekkel.
Számomra a vasárnap volt a legszebb, amikor a városmajori Jézus szíve templomban együtt ünnepeltük a Szentháromság napját. Megtekintettük még a Mátyás-templomot, a Szent István-szobrot és a Halászbástyát is.
A látottakat mi is a magunkénak éreztük, mélyen belevésődött minden az emlékezetünkbe. Azt hiszem, ez a kirándulás megerősített bennünket, készen állunk az új kihívásokra, magyarságunk megtartására. Erre az utazásra nagy szüksége volt a szórványfalucska magyarjainak. Egy összetartó csoport tért vissza megszilárdult magyar öntudattal, és ez az élmény remélhetőleg meghozza a gyümölcsét.