Ha aktuális hasonlattal szeretnénk élni, úgy is fogalmazhatnánk, hogy most az a kérdés, meddig kell még lélegeztetőgépen tartani a hazai gazdaságot. Mert az állami mentőcsomagok most egyfajta vastüdőként segítik a vállalkozásokat, és ez ebben a helyzetben így is van rendjén. Hosszabb távon azonban ez is fenntarthatatlan, ezért aztán a jövőben minden szinten újra kell írni a stratégiákat, alkalmazkodni kell az előállt helyzethez.
A szerbiai bruttó hazai termék (GDP) második negyedévi csökkenése bizakodásra adhat okot. A gazdaság teljesítményének romlása Litvánia után nálunk a legalacsonyabb Európában. Le kell szögezni, hogy ez valóban pozitív fejlemény, bármilyen szempontból tekintünk is rá. Ám azoknak is igazuk van, akik ennek okait a gazdaság szerkezetében látják, és úgy vélik, ez önmagában nem sokat számít. Ez a szegény országok jellemzője ebben a helyzetben, ami tagadhatatlan.
A koronavírus generálta globális gazdasági válság körülményei között is vannak országok, melyek gazdasági növekedést tudnak produkálni. Ez viszont valóban nem a legfejlettebb országok jellemzője. A világhírű közgazdász — az úgynevezett osztrák iskola kiemelkedő képviselője —, Hayek már évtizedekkel ezelőtt megállapította, hogy egy ország számára a gazdasági növekedés potenciálja annál nagyobb, minél több a kihasználatlan lehetőség. Vagyis a magasan fejlett országok már egyébként sem képesek olyan növekedést produkálni, mint azok, amelyek valamilyen okból a múltban nem tudták kihasználni a lehetőségeiket.
A felzárkózó országok átlagos növekedési üteme a válság előtt is nagyságrendekkel nagyobb volt, mint amit a fejlett ipari országok produkálnak. A felzárkózóknak általában jobbak a költségvetési mutatóik, eladósodottságuk átlagosan szintén kedvezőbb. Ennek alapján várható volt — bár ez az egész mégis váratlanul jött —, hogy a fejlettek és a felzárkózók növekedési üteme a jövőben is hasonló arányokat mutat majd.
A gyors tempójú felzárkózó növekedés több ismert közgazdász véleménye szerint — egy mára már meghonosodott elnevezéssel élve — az úgynevezett utánzó növekedés. Ezekben az esetekben a magas növekedési ráták annak is a következményei, hogy létezik még az a kihasználatlan potenciál, amelyre alapozható a további növekedés, melynek persze kétségtelenül vannak határai. Merthogy egy idő után az utánzó növekedés is kifullad. Ezt mutatják a történelmi tapasztalatok is.
A koronavírus-járvány okozta gazdasági sokkhatás enyhítésére tett eddigi intézkedések eredményesek voltak. Abban is van némi igazság, hogy a gazdaság szerkezetéből adódóan talán kevésbé érezzük a hatásokat. Megmutatkozik például, hogy stratégiai szempontból valóban mennyire fontos lehet ilyen körülmények között például a mezőgazdaság. Az agrárium magas részaránya pedig közismerten a fejletlenek jellemzője. Még nem tudni, milyen hosszú lesz ez a válság, annyit azonban már látni lehet, hogy mennyire súlyos hatással van a gazdaság minden szektorára. Mindenkit felkészületlenül ért a helyzet, így most még mindig csak tanuljuk kezelni a vírus okozta betegséget magát, valamint a gazdasági sokkhatást is.
Bizonyos körülmények között a verseny, a hulljon a férgese elv jó hatással van a gazdaság teljesítményére. Most viszont más a helyzet. Meg kell próbálni életben tartani a vállalkozásokat addig, amíg ez az időszak véget nem ér. Viszont az sem kivitelezhető, hogy lélegeztetőgépen tartjuk a gazdaságot addig, amíg a világjárvány le nem cseng. Sajnos vannak olyan cégek, amelyek helyzete teljesen reménytelenné válhat. Őket abban lehetne segíteni, hogy alternatívákat keressenek és találjanak.
Illusztráció (Pixabay.com)
