Lehetőségek és kihívások az egymás felé forduló régiókban

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Lehetőségek és kihívások az egymás felé forduló régiókban

- Szabó Attila fotójaA nyolc és fél évtizedig határokkal elválasztott magyarság jelentős része, több mint kilencven százaléka, azonos gazdasági és politikai keretek közé, vagyis az Európai Unióba került. Milyen változásokat hoz ez Magyarország és a szomszédos államokban élő magyarok közötti...

- Szabó Attila fotója

A nyolc és fél évtizedig határokkal elválasztott magyarság jelentős része, több mint kilencven százaléka, azonos gazdasági és politikai keretek közé, vagyis az Európai Unióba került. Milyen változásokat hoz ez Magyarország és a szomszédos államokban élő magyarok közötti együttműködésben? Erre és hasonló kérdésekre kértünk választ Törzsök Erikától, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikai főtanácsadójától, aki A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere címmel tartott nemrégiben előadást Zentán.
- Ez egy óriási lehetőség, melyben az együttműködés és a verseny egyszerre jelenik meg. Sajnos, Szerbia ezen a kereten kívül van, de a magyarság zömének váratlan és új kihívás. Azok a határok, amelyek hosszú évtizedeken át elválasztottak minket, most átjárhatókká válnak, és ezzel a kisebbségi kérdés és lét is teljesen új dimenzióba került. A történelmileg kialakult regionális központok, amelyek az első világháború után a mai Magyarországon kívül rekedtek, elvágva a saját természetes régiójuktól, a határoknak a légiesedésével ismét revitalizálódhatnak. Ez valóban hatalmas lehetőség, amely ugyanakkor arra kényszerít minket, hogy végiggondoljuk ebben a magunk helyzetét. Le kell ülni, és meg kell beszélni az egymás felé forduló régiók jövőjét. Az nagyjából világos, hogy Temesvár, amely tőkevonzó képességében már most is négyszer nagyobb Szegednél, és azok a magyarországi, dél-alföldi városok, amelyek eddig egyfajta kényszer-regionalizáció és városfejlődés folytán nőttek azzá, aminek ismerjük őket, a jövőben teljesen új helyzetbe kerülnek. Mindezeknek a változásoknak a következtében pedig természetesen új helyzetbe kerül a magyarság is. Más lesz a temesvári, az aradi, a nagyváradi - és folytathatnám körbe a határ mentén - térségben élők szerepe, lehetősége, felértékelődik a két nyelvnek, kultúrának, gazdasági helyzetnek az ismerete. Ugyanakkor meg kell találnunk, ki kell alakítanunk az együttműködés lehetőségét, azt, hogy mivel foglalkozzanak Temesváron vagy Szegeden, az egyetemek mire specializálódjanak, az intézmények milyen irányba induljanak. Nagyon jelentős forrás érkezik ebbe a térségbe. Ránk férne, nem erről van szó, de nehéz értelmesen, hasznosan, mindenki megelégedésére mozgatni. Ez nemcsak a kisebbségben, de a Magyarországon élőket is arra készteti, hogy több lépésben előre gondolkozzanak. Már a célok megfogalmazásában is részt kell venni, és komolyan tudatosítani, milyen feladatokat akarnak az egymás felé forduló régiókban megvalósítani.
* Miután ebből egyelőre kimaradunk, Vajdaságnak milyen szerep jut?
- Vajdaság számára is megjelennek az új források. Kimondottan Vajdaság számára, Szerbia vonatkozásában, mint potenciális tagnak az Európai Unió 2007-2013 között mintegy 50 millió eurót biztosít. Ha oda tudják tenni az adott térségben még kötelezően mellérendelendő 15 százalékot, akkor nagyon jelentős infrastrukturális, gazdasági és intézményi fejlesztésekre kerülhet sor. Tudjuk, hogy Vajdaság akaratán kívül szenvedett nagyon súlyos veszteségeket a délszláv háborúban. Abban az időszakban nemcsak a gazdaság ment tönkre és a jövedelem volt nagyon alacsony, hanem mintegy ötvenezer magyar is elhagyta ezt a térséget. Célszerű volna, ha ezeket a forrásokat, amelyek kimondottan Vajdaságra és a Szerbiával határos két magyar megyére vonatkoznak, az infrastrukturális fejlesztés révén munkahelyek teremtésére is felhasználnák, hogy ezzel esetleg vissza tudjuk hívni azokat, akik elmentek. Erre már nemcsak Nyugat-Európában van példa, hanem Romániában is, hiszen hatalmas beruházások történtek az országban. Ha a diktatúrák végre feladják azokat a célokat, amelyek bizonyíthatóan tönkretették ezeket a térségeket, és helyet engednek a racionális, természetes fejlődésnek, akkor hihetetlenül gyorsan képesek revitalizálódni, és az eddig észak-nyugatra történő szellemitőke-elszívás helyett megindulhat a visszaáramlás.
* Az anyaország támogatáspolitikája mennyire változik meg, alakul át?
- Az intézményi átalakítás és feladatok újrafogalmazása a magyar-magyar kapcsolatokban nem öncélú volt, hanem erre a történelmi kihívásra próbál választ adni. A mai kormány a kisebbségpolitikát két pillérre helyezi, a fejlesztéspolitikára, amelynek nagyon jelentős forrásai érkeznek a térségbe és a támogatáspolitikára. Közismert és megtapasztalt tény, hogy a kisebbségi létből következő egyenlőtlenségek rendkívül károsan hatnak az egyes térségekre és az emberek életére. A magyar kormány feladatának tekinti, hogy ezeket enyhítse. Ilyen módon a támogatáspolitika az oktatás, a kultúra és a tudomány területére irányul. Az új intézményrendszer figyelni kíván arra a jelenségre is, hogy egyfelől van a népességcsökkenés, másfelől az átgondolatlan felsőoktatási intézményfejlesztés. Például Szlovákiában, a Felvidéken több férőhely van az ily módon létrehozott felsőoktatási intézményekben, mint ahány magyar gyerek érettségizik. Magyarországról a támogatáspolitika azokat az intézményeket és elsősorban feladatokat fogja finanszírozni a támogatáspolitika útján, amelyek a munkaerőpiacon versenyképes embereket produkálnak. A kultúra területén pedig, nem csökkentve a mintegy százmilliós nagyságrendű forrást, nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szomszédos országok magyar közösségeinek azok a kulturális értékei részesüljenek jelentős támogatásban, amelyek európai színvonalúak. Hiszen ahogy megvizsgáltuk, azt láttuk, hogy a kultúrának éppen azok a szegmensei és személyei nem kaptak eddig Magyarországról támogatást, amelyek, illetve akik pedig versenyképesek, és ott vannak Prágában, Berlinben, Bécsben a kiállításaikkal, de tudunk ilyet a Vajdaságból és a Kárpátaljáról is. Ebben a szakmapolitikának lesz óriási feladata, tehát részben a Szülőföld Alap adott szakkollégiumának a segítségével, illetve az oktatási és kulturális minisztérium intézményeivel és főosztályaival való együttműködésben van módunkban ezt biztosítani.
Pontosan tudom például, hogy a Vajdaságban léteztek olyan folyóiratok, voltak olyan kiállítások, amelyekről Magyarországon annak idején nem is álmodhattunk még. Nyilvánvaló, hogy ezeket kellene feléleszteni azoknak a forrásoknak a kihasználásával, amelyek ebbe a térségbe is irányulnak. Azok a pályázati formák és támogatási lehetőségek, amelyek eddig rendelkezésre álltak, egyfajta ismeretségi körre korlátozódtak. Ezzel szemben az új támogatási politika nemcsak merészen EU-konform kíván lenni, hanem nyitni akar mindenki számára. Ezért a célok megfogalmazásától kezdve együttműködésben gondolkodunk, és nem abban, hogy az anyaország valamiféle tenyérből etetést folytat. Az egyik legnagyobb különbség, hogy közösen kell megfogalmaznunk a célokat, nem valamiféle ad hoc jelleggel, Budapestre felutazva egy kávé mellett. A pályázatok értékelése is mindenki számára hiteles, elfogadható, jól ismert személyek, valamint a magyar kormánynak a kijelölt munkatársai által történik.
* Értelmezhetjük-e úgy az elhangzottakat, hogy a támogatás nagyságrendje nem változik, csak a jellege, és a jövőben másként lehet hozzájutni ezekhez az eszközökhöz?
- Igen, a Szülőföld Alap örökölte, lett a jogutóda azoknak az eddigi alapítványoknak, amelyek ezekre a kérdésekre próbáltak választ adni. Én azt gondolom, hogy annak idején, amikor megalakultak, ez teljesen rendjén való volt, viszont mára megváltozott a világ.
* Szó sincs a támogatások drasztikus csökkentéséről?
- Akik drasztikus csökkentésről beszélnek, azok vagy nincsenek az információk birtokában, vagy valamilyen módon ellendrukkerek. De nem a kormánynak az ellendrukkerei, hanem azokéi, akik ezekben a térségekben élnek, és úgy gondolom, ezzel nekik tesznek nagyon rosszat.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Lehetőségek és kihívások az egymás felé forduló régiókban
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink