home 2024. december 11., Árpád napja
Online előfizetés
Legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak
(F. G.)
2015.10.03.
LXX. évf. 39. szám
Legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a legnagyobbaknak

Ferenc pápa nemrég homíliájában arra emlékeztetett, hogy Isten sem zárkózik önmagába, a Szentháromság is egy közösség. Felkérte Európa minden plébániáját, szerzetesközösségét és monostorát, hogy lásson vendégül egy menekült családot. Olyan felszólítást tett, amely sok emberben ellenállást és egyet nem értést keltett. Ebben a témában megoszlik a világ és Európa véleménye is. Ez az a téma, amely újabban nagy ellenszenvet ébreszt az egyház ellen is, de tudni kell, hogy Jézus is a felebaráti szeretetre tanított. Ez pedig az a pillanat, amikor nemcsak mondhatjuk, hanem alkalmazhatjuk is ezt az evangéliumi felszólítást.

A pápa a homíliáját a szokásos „Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!” köszöntéssel kezdte, majd a következő prédikációval folytatta, melyben Márk evangéliumának tanítását mondta el: Az evangélium elbeszéli, hogy Jézus meggyógyít egy siketnémát. Ez a rendkívüli, csodás esemény azt mutatja be, hogyan állítja helyre az ember teljes kommunikációját Istennel és a többi emberrel. A csoda a Tízváros környékén történik, vagyis egy egészében pogány területen. Így ez a Jézushoz vitt siketnéma a nem hívő ember jelképévé válik, aki úton van a hit felé, majd megtér. Siketsége is szimbolikus, és azt jelképezi, hogy Isten szólítását sem képes meghallani. Szent Pál pedig emlékezet bennünket, hogy „a hit az igehirdetés meghallásából fakad” (Róm 10,17).

Amit Jézus elsőként tesz vele, hogy félrevonja a tömegből a csendbe. Számunkra ez azt jelzi, hogy a megtérésünkhöz időnként szükségünk van egy kicsit magányba vonulni, elcsendesedni, hogy így is képesek legyünk felfigyelni Isten szavára. Érzékszerveink ezzel kiéleződnek, és képessé válnak a transzcendensre. A szöveg Jézus két mozdulatát emeli ki: „megérinti a siketnéma fülét és nyelvét”, hogy helyrehozza a kapcsolatot az emberi kommunikációban „akadályozott” emberrel. Először is az érintkezést, a fizikai kontaktust próbálja helyreállítani. Csakhogy mivel a csoda egy fentről származó ajándék, melyért Jézus az Atyához fohászkodik, feltekint az égre, és a következő parancsot adja: „Nyílj meg!” A siketnéma füle pedig megnyílik, a nyelve megoldódik, és elkezd érthetően beszélni. Ebből a jelenetből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy Isten nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik, és kommunikálni kezd az emberiséggel. Végtelen irgalmában átlépi a közte és köztünk lévő végtelen különbözőség szakadékát, és elénk jön. Isten emberré lesz, mert nem elégszik meg azzal, hogy a törvényen és a prófétákon keresztül beszéljen hozzánk, hanem jelenvalóvá teszi magát Fiának személyében.

A pápa arról is beszélt, hogy az evangélium sorai rólunk is szólnak. Arról, hogy mi, emberek is sokszor elzárkózunk embertársaink elől. Siketek vagyunk, és vakok is, és nem látjuk szenvedő embertársaink szükségleteit. Vannak bezárkózó házaspárok, családok, csoportok, plébániák és nemzetek.

Prédikációja végén Ferenc pápa felszólította az egyház plébániáit, hogy legyenek „felebarátai” ezeknek az embereknek, akik a háború és az éhség okozta halál elől próbálnak megmenekülni, illetve útra keltek az élet reményében. Ők a „legkisebbek”, és most arra szorulnak, hogy konkrét reményt nyújtsanak nekik. A katolikus egyházfő az irgalmasság jubileumi évéhez közeledvén felhívással fordult minden európai plébániához, szerzetesközösséghez, monostorhoz és kegyhelyhez, hogy mutassa meg az evangélium konkrétságát, és fogadjon be egy menekült családot. Ez egy konkrét gesztus, az irgalmasság szent évére való felkészülés. Ezekkel a szavakkal fejezte be Ferenc pápa a napi evangéliumhoz fűződő homíliáját.

Való igaz, hogy a körülöttünk lévő világból áradó gondok zárkózottá tesznek bennünket a menekültek iránt. Féltjük tőlük az életterünket, félünk, hogy egy napon majd minket, keresztényeket fognak az elsők között elüldözni vagy megölni. A közelmúltban egy érdekes megjegyzést hallottam egy teológus ismerősömtől. Azt mondta, talán ez is Isten terve. Lehet, hogy Isten — látva Európa elhitetlenedését, elidegenedését, elembertelenedését — idehozott olyan embereket, akik másként állnak a hithez, az embertársaikhoz, a gyermekáldáshoz és magához a teremtett világhoz. És ez a magatartásuk sokkal inkább Istennek tetsző dolog, mint az itt uralkodó elidegenedett, elembertelenedett, globalizált világ.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..