Legyen közkincs a népdal!
Fehér Márta
2022.04.27.
LXXVII. évf. 17. szám
Legyen közkincs a népdal!

Milyen gazdag a vajdasági magyar népdalkincs! Öt kötetben, oldalak százain jelentette meg ezeket Bodor Anikó zentai származású népzenekutató, néprajzi gyűjtő, pedagógus, akinek az emlékére a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet rendezett egész napos konferenciát.

Lírai dalok (katonadalok, a hétköznapok dalai, szerelmi, tréfás és egyéb dalok), balladák, betyár- és pásztordalok, párosítók, lakodalmasok, énekes népi gyermekjátékok, énekes népszokások — ilyen óriási gazdagságot hagytak ránk őseink. Érdemes belelapozni Bodor Anikó népdalgyűjteményeibe a Vajdasági Magyar Digitális Archívum honlapján (www.vamadia.rs), belehallgatni az ott fellelhető hanganyagokba!


A temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület férfikórusa és tamburazenekara (fotó: Kovács Nádi Karolina)

Bodor Anikó — a vajdasági magyar népzenei archívum létrehozásának a szorgalmazója, a VMMI népzenekutatója, a Zentai Városi Múzeum munkatársa, a zentai alsófokú zeneiskola tanára, aki Zágrábban és Újvidéken jogi, Stockholmban művészettörténeti tanulmányokat folytatott, majd a svédországi Uppsalában 1972-ben zenetudományi diplomát szerzett, a belgrádi zeneakadémia etnomuzikológiai szakán 1981-ben népzenei kutatóként diplomázott, három évre rá pedig a szerb fővárosban magisztrált zenefolklórból, és zenét tanított Bezdánban, a svédországi Eskilstunában és a fővárosban, Stockholmban, emellett számos antológia, tanulmánykötet, publikáció szerzője és/vagy szerkesztője — halálának 10. évfordulójára, 2020-ra szerveződött a minapi tanácskozás, a koronavírus-járvány azonban közbeszólt, és csak most lehetett megrendezni. Az egész napos program keretében olyan fontos, a mindennapok gyakorlatában lényeges témákat vitattak meg a résztvevők, előadók, oktatók és érdeklődők, mint amilyen például a népi ének XXI. századi oktatásának a kérdése, avagy az alapfokú vonósnépzene-oktatás, a népzeneelméleti alapok tanítása, a citeraoktatás, a szerb és a magyar tamburaoktatás módszereinek összehasonlítása.


Pillanatkép a konferenciáról

Előadás tárgya volt Király Ernő, az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorának szerkesztője, zeneszerző, vajdasági néprajzkutató munkássága, akinek köszönhető a citerazenekarok újjáalakulása és mozgalommá fejlődése, valamint a citerazenekarok találkozója, a Durindó. Bolyos Miklós, a Vajdasági RTV zenei szerkesztője, a péterrévei Dr. Kiss Imre Művelődési Kör zenekarvezetője értekezésében rá és a Durindó kezdeteire emlékezett vissza, s felelevenítette, hogy a durindó csak a mi vidékünkön ismert tájszó, így nevezték elsősorban a Tisza mentén a zenés-táncos házi összejöveteleket, ahol citerások szolgáltatták a zenét, s azt is elmondta, hogy az Újvidéki Rádió műsorán csütörtökönként 18 órától a kezdetek óta a Durindó hanganyaga hallgatható. A citera a legelterjedtebb házi készítésű hangszer volt egykoron vidékünkön, s nagy szerepe volt a falvak és a tanyák zenei életében. A gyerekek citeraszóra tanultak énekelni és táncolni a gyerekbálokban, azaz a durindókban — hangzott el. Aztán az ’50-es, ’60-as évekre a citera „kiment a divatból”, és csak nagyon kevesen tudtak/akartak rajta játszani. 1958-ban megtörtént a csoda, a hangszer új életre kelése: ekkor csendült fel ugyanis a citera hangja először az Újvidéki Rádióban, mégpedig Szilasi Mihály muzslyai földműves előadásban.


Fábri-Ivánovics Tünde

A konferencia keretében bemutatták a Vajdasági magyar népdalok IV. kötete új — második — kiadását is, mely 2021-ben jelent meg a Forum Könyvkiadó Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közös gondozásában, és egy CD-melléklet is tartozik hozzá, mintegy négyszáz dallal. A rendezvény ugyanis az eszmecsere és a hasznos információk átadása mellett arra kívánta ráirányítani a figyelmet, hogy újra kell tanulni az egykor generációról generációra folyamatosan hagyományozódó népdal- és népzenekultúrát, a vajdasági magyar (köz)kincset. Ezt hangsúlyozta előadásában Fábri-Ivánovics Tünde újvidéki származású népdalénekes, szegedi népzenetanár, a Népművészet Ifjú Mestere díj kétszeres tulajdonosa, és a gyakorlatban is bizonyította, hiszen előadását férje, Fábri Géza kíséretében a résztvevőkkel való közös énekléssel zárta. Rámutatott, hogy korunk énközpontú, a gyorsaságot és az alkalmazkodást, az önmegvalósítást, azaz a fogyasztói társadalomban élő (és ezáltal elbutított, magára hagyott) egyént a központba helyező világnézetével szemben a közösséget szolgáló és ezáltal önmagát megélő, a hagyományos értékrendben és kultúrában növekvő és élő ember, aki megéli érzelmeit, és a változásokban biztos támasza a közösség, áll biztos alapokon.


Gondi Martina

Gondi Martina, a tanácskozást szervező Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója reményét fejezte ki, hogy a szervezett népzeneoktatás a jövőben meg fog erősödni, és Vajdaság más régióiba, településeire is eljut, egy nagy hálózattá fejlődve. Emellett a Vajdasági Magyar Digitális Adattár néprajzi hangtáráról is beszélt, melynek a nagyon sok népzeneanyagához egyre több népmeseanyag és fotó is társul, és arra kért mindenkit, hogy támogassa, segítse az adatbázis további gyarapodását.

Juhász Gyula, a VMMI népzenekutatója, az adatbázisok adminisztrátora, a Hagyományok Háza vajdasági hálózatának vezetője, a tanácskozás szervezője hangsúlyozta, igyekezett úgy összeállítani a programot, hogy az méltó legyen Bodor Anikó emlékéhez, és vajdasági vonatkozású témákat dolgozzon fel, gyakorlatias legyen, de elméleti tudást is adjon. Megköszönte a kiváló előadóknak — Bolyos Miklósnak, Fábri-Ivánovics Tündének, Cseszák Zsombornak, Kónya Sándornak, Kelemen Zsoltnak, Borsi Ferencnek, Csonka Balázsnak, Gubinecz Ákosnak —, hogy elfogadták a felkérést.


Megemlékezés a temetőben (fotó: Gergely Árpád)

A konferencia után az előadók és a részt vevő oktatók, érdeklődők megemlékezést tartottak Bodor Anikó és Burány Béla zentai néprajzkutató, népzenekutató, orvos sírjánál, majd a Zentai Alkotóházban népzenei műsor következett az elmúlt három év Bodor Anikó-díjazottjai, a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület férfikórusa és tamburazenekara, a topolyai Hétmező leánykórus és a törökbecsei Micsik Béla népzenész közreműködésével.

A szerző, Gergely Árpád és Kovács Nádi Karolina felvételei

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..