Bár azért érdemes megjegyezni, hogy a későbbi Piranha 3D is az ő nevéhez fűződik, ám az sokkal inkább volt röhejes, mint ijesztő, mégsem mondható, hogy elhasalt a bevételeket tekintve. A Netflixen debütált Oxygennel egy hozzá közel álló hangulatot idéz meg újra, meglepő környezetben, nem kevésbé bizarr tálalásban. Amerikai kirándulása után tehát Aja ezzel a filmmel visszatért a francia mozihoz, ahol Mélanie Laurentet rendezi, egy kegyetlenül fojtogató sci-fi-drámában. A hölgy minden bizonnyal ismerős lehet Tarantino Becstelen brigantykjából: ő volt Shosanna, a mozigépész, aki bravúros bosszút állt a nácikon.

Miről is szól az Oxygen? A 2020-ban forgatott film története szinte teljes egészében egy koporsónál némileg nagyobb kabinban játszódik, ahol hősnőnk egyszer csak felébred. Nem tudja, hogy miért és hogyan került oda, sőt azt sem, hogy ő maga kicsoda, illetve hogyan tudná kihúzni magát a csávából. Egyetlen társa egy hang, mely egy mesterséges intelligenciához tartozik. Meg kell tanulnia együttműködni vele, mivel a gép csak akkor válaszol neki releváns módon, ha a helyes kérdéseket teszi fel neki.

Az oxigén kiszökését erőteljesen érzékelhetjük mi, nézők is, mivel többször is kapkodjuk majd a levegőt: a film sajnos jó néhányszor a frászt hozza majd ránk egy-egy jump scare, azaz ráijesztős jelenet formájában, amit őszintén utálok, bármilyen műfajról legyen is szó. Tehát mi, nézők már a legelejétől klausztrofóbiás rémálomba csöppenünk, a történet azonban a szűkös börtön miatt egészen izgalmas. Hősnőnkkel együtt próbáljuk kideríteni, hogy egyáltalán kijuthatunk-e innen, vagy milyen tárgyat használhatnánk a kabinban.

A díszletekre és a színészi játékra, úgy hiszem, nem lehet panasz. A tér hiányát mi is érezzük, a megvalósítás igazán kreatív és mesteri. Laurent kiváló alakítást nyújt, igazán meggyőzően játssza el a kétségbeesetten küzdő hősnőnket. Az Oxygenben szereplő mesterséges intelligencia leginkább az almás telefonok Sirijére emlékeztet — még a vizuális hullámai is majdnem ugyanúgy vibrálnak.

Egy ritka műfaj csiszolatlan gyémántja ez a film, mely streamingen lehet igazán sikeres, bár arra is volt példa, hogy egy ehhez hasonló élményt moziban élhettünk át. Gondoljunk csak a Ryan Reynolds főszereplésével készült Élve eltemetve című filmre vagy akár a Kill Bill második részének ominózus koporsós jelenetére. De persze nyomokban itt van a Sandra Bullock-féle Gravitáció, sőt a Prometheus és a 2001: Űrodüsszeia is. Alexandre Ajának tehát volt miből inspirációt merítenie, és sikerült egy alapjában másodvonalbeli filmes koncepciót valami eredetivel megfűszereznie.

Nem ez lesz az év legjobb és leglátványosabb filmje, de abban biztosak lehetünk, hogy Mélanie Laurent szuperközeliben vett arca és kétségbeesése a retinánkba ég majd.

Képek: imdb.com