Ugyan tisztában vannak a körülöttük zajló szörnyűségekkel, a szüleik pedig már a legrosszabb forgatókönyvre készülnek, gyermeki világnézetüket mégsem befolyásolja túlságosan a sárga csillag viselése. A játék, a fiúk utáni leskelődés és az álmodozás tölti ki mindennapjaikat. Hannah (Josephine Arendsen) ápolónő, Anne (Aiko Beemsterboer) pedig világhírű sztár akar lenni. Anne családja titokban Svájcba készül, ahová Hannah-t is magukkal vinnék. Az irodalomból viszont jól tudjuk, hogy ez nem így alakult.

A Legkedvesebb barátnőm, Anne Frank egy ifjúkori barátság tragikus és megrázó története, melyben a rendező, Ben Sombogaart láthatóan törekedett arra, hogy ami a nácik brutalitását bemutató jeleneteket illeti, ne borzolja a kedélyeket vagy taglózza le a nézőket a kelleténél jobban. A történet 1942-ben Amszterdamban kezdődik, s egészen a bergen-belseni koncentrációs táborig követi nyomon Hannah és Anne megpróbáltatásait. A film főhőse azonban leginkább Hannah, aki még a tábor embertelen körülményei közt is folyton barátnőjére és a náci bakancsok által sárba taposott ártatlanságukra gondol. A filmnek magyar vonatkozása is van: a táborban a holland lány főként magyar nők között próbál túlélni kishúgával, Gabival. A színészek között Szalontay Tündét, Jordán Adélt és Trill Zsoltot is láthatjuk, illetve a film megrázó zárójelenetei után a Szól a kakas már csendül fel. A történet ide-oda ugrál térben és időben, Amszterdam és a tábor közt, a boldog pillanatokat általában azonnal egy szívbe markoló és kegyetlen képsor váltja fel.

Anne mégsem olyan ebben a holland alkotásban, ahogyan azt a naplójában olvasva képzeltük volna. Ben Sombogaart filmjében a tragikus sorsú, halála után valóban világhírnevet szerző fiatal lányról aztán leveszik a keresztvizet: Anne cserfessége, nemtörődömsége és sokszor kegyetlen, sőt, antipatikus megnyilvánulásai miatt valójában ő a legkevésbé szerethető karakter az egész történetben. Hannah mindeközben őszinte rajongással tekint legkedvesebb barátnőjére, akiért később, a haláltáborban, mindent hajlandó lenne feláldozni. Amszterdamban Hannah mélyen vallásos szüleivel és kishúgával élt. A családfő abban reménykedett, hogy a nácik nem deportálják őket állapotos felesége miatt. Az élet azonban sokkal mostohább sorsot szánt a Goslar családnak.

Mivel ez már történelem, úgy gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, Hannah a húgával együtt túlélte a koncentrációs tábor borzalmait. A rendező gyakran látogatta meg a kilencvenes éveiben járó hölgyet Izraelben, aki korábban valóra válthatta az álmát, és Pakisztánban dolgozhatott ápolónőként. Hannah Goslar arra kérte, hogy mielőbb fejezze be a filmet, mert halála előtt mindenképp látni szeretné. A koronavírus-helyzet miatt több ponton is megfeneklett a forgatás, szünetekre és halasztásra volt szükség. Szerencsére azonban Sombogaart és az idős hölgy kívánsága is teljesült: a Goslar család együtt nézhette meg a filmet, melyet mindannyian imádtak.

További érdekesség, hogy a jórészt Magyarországon forgatott alkotás egyik szereplője, Roeland Fernhout a felvételek szünetében éppen abban a sárga csillaggal megjelölt kellékkabátban ugrott volna el vásárolni, amelyet a forgatáson is viselt. A magyar stáb könyörgött neki, hogy inkább ne tegye. Talán éppen ez az egyik bizonyítéka annak, hogy miért fontos és releváns a mai néző számára is egy ilyen alkotás.

Képek: netflix.com