Görögországi utazásunk során, mivel nem csupán a strandok szerelmesei vagyunk, és keressük a történelmi érdekességeket, régi hagyományokat, rátaláltunk egy 1800-as évekbéli olívafeldolgozó üzemre, melyet 1997-ben a kulturális és idegenforgalmi minisztérium műemlékké nyilvánított.

A műemlékké nyilvánított régi olívaolajgyárat restaurálták, és 2003-ban múzeummá alakították. Ezáltal a látogatók megismerkedhetnek az olívaolaj értékes termékének alapkultúrájával, valamint az előállítás régi, hagyományos technikájával.

A Fabbrica Olive Museumra Syvrosban, egy festői falucskában leltünk Lefkáda sziget déli részén.

A múzeum egy XIX. századi épületegyüttes része, az ódon falak között megismerhetjük az olíva feldolgozáshoz használt eszközöket. Az épület és a múzeumi tárgyak is a Tsarlambas család tulajdonában vannak mind a mai napig.

Az épület egy 1200 négyzetméteres építészeti komplexum része, mely kisebb házakból, lóistállóból, olajfaraktárból, régi fatüzelésű kemencéből áll, mindez valójában szinte az egész falut érinti, hiszen összesen mintegy 8000 négyzetméteres területet foglal magában.

A régi olívafeldolgozó üzemet tehát az 1800-as évek elején építették, és egészen az 1970-es évek közepéig működött. Az évtizedek során többféle olívafeldolgozási technikát alkalmaztak, eleinte lóerő segítségével működő présgéppel sajtolták az olajat, később dízelmotorral, valamint a működés utolsó éveiben villanymotorral is. 

Az ódon kőépületbe lépve elénk tárulnak a régi korok eszközei, különféle présgépek, szűrők és darálók, fémtálak, melyek látványa lenyűgöző, különösen, amikor megértjük a működési folyamatot.

A jegyek megvásárlása után azonnal egy idegenvezető szegődik mellénk, aki angolul és görögül meséli el nekünk a régi gyártási folyamat történetét, majd egy kivetítőn napjaink feldolgozási technikáját is megnézhetjük néhány percben.

Ezután egy újabb kis teremben a mai termékekről hallhatunk, melyeket olívabogyóból készítenek, és egyúttal az összes terméket is megkóstolhatjuk. Megízlelhetjük a sötétbordó olívalikőrt, melynek mézédes íze páratlan, a csilivel és egyéb fűszerekkel ízesített paprikalekvárokat, a naranccsal és annak héjával vegyített, szintén lekvárszerű krémet, és mindehhez természetesen kaptunk egy kosárka friss felkockázott kenyeret is. Szóval az ízek roppant intenzívek voltak, és el is döntetett, hogy ebből bizony otthonra is kell néhány üveggel.

A bejárathoz közeli polcon válogathattunk a házi készítésű helyi termékekből, melyek kisebb és nagyobb kiszerelésben is kaphatóak, találtunk emellett több, szépítkezéshez való dolgot is különféle olajok, krémek és szappanok formájában, valamint ajándéktárgyakban sem volt hiány.

A több száz éves épületben látottak és hallottak elvarázsoltak bennünket, csakúgy mint a különleges ízvilág, melyet az olívabogyóból nyernek. Aki arra jár, annak nem érdemes kihagynia a kulturális jelentőséggel bíró régi gyár látogatását, hiszen a történet és a kóstolnivaló páratlan betekintést nyújt az ott élők múltjába.

A szerző felvételei