Ha az ember betér a templomba, az oltár felé fordulva térdet vagy legalábbis főt hajt és keresztet vet. De mit kell tudni az oltárról? Mi az oltár egyáltalán, és mi a szerepe?
A latin altare szót sokáig az adolere szóból eredeztették, melynek jelentése elégetni, füstölögtetni. Mivel az oltár az égő áldozat helye volt, ez a magyarázat elfogadhatónak tűnt, a nyelvészek azonban mostanság már inkább az altus (magas) szóhoz kötik.
Vallástörténeti szempontból az égő áldozat bemutatásának helye kétféle volt: az ég isteneinek magaslaton, a föld fölé emelt táblán, asztalon áldoztak, míg a föld isteneinek a földbe vájt gödörben, mélyedésekben. Általános volt a meggyőződés, hogy az istenség nemcsak letekint az áldozatra, hanem az oltáron, melyen bemutatják neki az áldozatot, jelen is van. Az oltár felszentelésének menete a következőképp alakult: előbb imával átadták az istenségnek, majd fölkenték olajjal, és bemutatták rajta az első áldozatot. Ezek után bármilyen adomány, melyet az oltárra helyeztek, megszentelődött. Ebből bárki részesülhetett, aki megcsókolta, megkerülte vagy megérintette az oltárt.
A szerző felvételei
Ma a katolikus templomokban az oltár az eucharisztikus áldozat asztala. A VI. században Rómában minden oltárhoz valamely vértanú sírját vagy ereklyéjét rendelték: ettől kezdve az oltárokat úgy szentelték fel, hogy elhelyezték bennük az ereklyét, majd bemutatták az első szentmisét. Az oltárokat kezdetben igen kicsire, szögletesre, egyszerűre építették. A miséző pap az oltár mögött, a néppel szembefordulva végezte a szertartást, de ezt a gyakorlatot még az ezredforduló előtt felváltotta a háttal misézés, melyet csak a II. vatikáni zsinat után hagytak el, visszatérve a szembemisézéshez.
Bizonyára megfigyelték már, hogy a nagyobb templomokban általában mellékoltárok is állnak. Ezeknek az építése 600 körül vált általánossá, elsősorban Nyugat-Európában, hiszen egyre szaporodtak a magánmisék, ehhez pedig több helyre és lehetőségre volt szükség a templomokban.
A magyar néphagyományban az oltárt rendszerint a vasárnapi szentmise előtti napon vagy közvetlenül a mise előtt díszítették fel. Régebben külön felkérés kellett ahhoz, hogy valaki oltárdíszítő lehessen, és nagy megtiszteltetésnek számított, ha ezzel bízták meg.
(Forrás: Katolikus.hu)
