A hatóságok felkutatják azokat, akik részt vettek az amerikai nagykövetség és más külföldi képviseletek, illetve érdekeltségek elleni belgrádi támadásokban - jelentette be a szerb legfőbb ügyész, és hozzátette: bizonyítékokat gyűjtenek, azonosítják a tetteseket. Ha a nyomozást a különböző üzletek fosztogatóira is kiterjesztik, akkor nem lesz túlságosan nehéz dolguk. Csak meg kell nézniük azokat az amatőr videofelvételeket, amelyek az interneten járják be az egész világot. Igen, azokról a képsorokról van szó, amelyeknek ,,köszönhetően” máris Nike-forradalomként emlegetik a belgrádi nagygyűlés után történteket. És amelyek még inkább lerombolják a maradék ország nemzetközi tekintélyét.
Annak a kisfilmnek, amely az én elektronikus postaládámba érkezett, két szőke hölgy a főszereplője. Mindössze néhány perc az egész, de végigkövethetjük, a harácsolás mámorában hogyan rohannak egyik üzletből a másikba. Üvegcsörömpölés, hangoskodás és a riasztóberendezés vészjósló vijjogása közepette először cipőket, majd különböző ruhaneműket tömködnek egyre terebélyesedő, súlyosbodó táskáikba. Látszólag válogatás nélkül, de ez nem így van, hiszen - a párbeszédet figyelve - arra is ügyelnek, hogy férfi- vagy női holmit visznek-e magukkal. Végül egy kapualjban állnak meg rendezni a temérdek szatyrot, zacskót, dobozt. Itt éri utol őket a kamerás, aki bevallja, már a Slavijától követi a ,,bájos” párost. Azt mondja, teljesen lenyűgözték a lányok, számára ők a tüntetés hősei, hagyják már a begyűjtött ,,emléktárgyak”-at, inkább árulják el a nevüket és azt, honnan érkeztek. Az élelmes leányzók természetesen válasz nélkül hagyják, inkább összemarkolják csomagjaikat és sietve távoznak. Közben az egyikük telefonon érdeklődik az ismerőse holléte iránt. Bizonyára segítségre van szükségük a szajré hazacipeléséhez.
Nos, ezen a felvételen nemcsak az arcuk látszik, hanem az egyikük deréktetoválása is jól kivehető, amikor lehajol és felcsúszik a pólója. Vagy mindez kevés?
Akkor igen, ha a felelős szerb politikusok továbbra is kitartanak egyik minisztertársuk állítása mellett. Szerinte ugyanis mindez hozzátartozik a demokráciához. Mármint a rombolás és fosztogatás, a nagykövetségek felgyújtása, a pártszékházak elleni támadás, az albán tulajdonban lévő cukrászdák, pékségek kirakatainak a bezúzása. Mert a zavargásokat nemzeti érzelmek indokolják. Egyesek még azt is kikérték maguknak, hogy az elkövetőket huligánoknak nevezzék. (Szerintem is megfelelőbb a vandál kifejezés.) Igaz, a szerb miniszterelnök azóta már elítélte a kilengéseket, de kezdetben ő is azt vallotta, hogy a fiatalok csak a nemzetközi jog megsértésére reagálnak.
Időközben a washingtoni külügyminisztérium a belgrádi amerikai nagykövet kérésére engedélyezte, hogy a családtagok és a külképviselet működtetéséhez nem okvetlenül szükséges személyzet elhagyja Szerbiát, mert nincsenek meggyőződve arról, hogy a szerb hatóságok szavatolni tudják a követségi alkalmazottak biztonságát. Németország nagykövetsége viszont leállította a vízumok kiadását a szerbiai állampolgároknak, de a szlovén nagykövetségen sem adnak ki beutazási engedélyt. Feltehetőleg egy ideig az sem kerül napirendre, hogy Szerbiát felvegyék az úgynevezett schengeni fehér listára.
Igaz, erre nincs is szükségük azoknak, akik a Kosovo függetlensége iránt érzett aggodalmukban több évre előre beszerezték a jó minőségű tornacipőket és a márkás külföldi cuccokat. Akciósan.