A Föld napján jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy bolygónk meddig képes kiszolgálni az emberiség egyre növekvő igényeit. Vajon az emberi szűklátókörűségnek mi lesz a következménye? Az elmúlt években számos elképzelés látott napvilágot. Katasztrófafilmek sorozata készült. A helyzet komolyságát mutatja az is, hogy nemzetközi tudósok foglalkoznak a kérdéssel. És Ön, kedves Olvasó, mit gondol erről? Lakható-e még a Föld? A héten erre kerestük a választ.
* Kasza Csongor állatorvos, Szabadka:
- Személy szerint a legnagyobb gondot az emberiség túlnépesedésében látom, ami oda vezetett, hogy nagyon sok élőlény élettere veszélyesen beszűkült. Már most nagyon sok faj a teljes kipusztulás szélére sodródott, s nem lehet kétségünk afelől sem, hogy ez a folyamat a jövőben erősödni fog. Én elég borúlátóan tekintek erre a kérdésre, úgy vélem, hogy két-három emberöltő múlva bizony jelentős problémákkal szembesülhet az emberiség, amire már most sok mindenből lehet következtetni. A kipusztulás szélén levő állatfajok megmentése nagyon nehéz, hiszen olyan speciális programokat kell kidolgozni és működtetni, amelyek nagyon sok pénzt emésztenek fel, s bizony nincs, aki ezt megfizetné. A szakemberek hiába ismerték fel a közelgő veszélyt, a kérdés kulcsa a nagy gazdasági konszernek és a politika kezében van. Éppen ezért nagyon nehéz ezen a téren eredményt felmutatni. A harmadik világban a túlnépesedés következménye a szegénység is, s ennek tulajdonítható, hogy gyors ütemben semmisülnek meg az eddig érintetlen erdők, melyek eltűnésével nemcsak a természet biológiai egyensúlya borul fel, hanem nagyon sok élőlény is eltűnik, amelyeknek az erdő a természetes élőhelye. A fejlett világban viszont az iparosodás okoz gondot, hiszen a környezetszennyezés is egy olyan gond, amivel szembesülnünk kell. A Föld tehát, mindent összevetve, most még lakható, de nagy kérdés, hogy mi lesz száz esztendő múlva.
* Prpity Olga nyugdíjas, Újvidék:
- Az ember sosem vigyázott a környezetére. Sem most, sem régebben. Igaz, az én időmben nem volt ennyiféle kacat. És nem tároltak mindent műanyagban meg konzervdobozokban. Ebben látom a fő problémát. Az emberek meggondolatlanul szemetelnek, abba azonban nem gondolnak bele, hogy mennyi időbe telik, amíg lebomlik az a sok szennyező anyag, ami a természetbe kerül. Nem nagyon értek ezekhez a dolgokhoz, de az utóbbi időben úgy hallottam, nagy gondot okoz az is, hogy a gyárak környezetszennyező anyagokat juttatnak a levegőbe s a folyókba. Ezzel pedig az élővilág nagyon megkárosodik. Nekem vannak rokonaim Borban, s ők mondják, hogy abból a városból jobb elköltözni, mert a légszennyezés néha kibírhatatlan. Tőlük hallottam azt is, hogy abban a térségben a különböző daganatos betegségek jóval nagyobb számban fordulnak elő, mint az ország más településein. Megítélésem szerint az embereknek sokkal nagyobb körültekintéssel kellene a természet iránt viseltetniük, hiszen az lehet, hogy mi még aránylag jól megvagyunk ebben a világban, de nagy kérdés, hogy az utánunk következőkkel mi lesz. A Föld most még lakható, de nem tudni, hogy meddig...
* Hulló István, a Szabadkai Múzeum igazgatója, biológus, Szabadka:
- A környezetvédelem politikai és gazdasági kérdés. Elmúlt az az időszak, ami a hetvenes évek derekáig volt jellemző. Ebben az időben tudatosodott az emberiségben az, hogy ezzel a kérdéssel nagyon komolyan kell foglalkozni. Most már az a fő kérdés, hogyan oldjuk meg a gazdaság és a technika fenntarthatóságát. A nyersanyagok megfelelő arányú felhasználása ezen belül is külön fontosságú. Ennek tudatosítása talán korunk legfontosabb feladata. A fogalmak meglátásom szerint nincsenek tisztázva ezen a téren, s nemcsak a téma iránt nem különösebben érdeklődők, hanem a döntéshozók részéről sem. A szakemberek egyértelműen bebizonyították, hogy nagy gondok vannak a Földdel. Ez viszont nem elég, mert a döntés nem a biológusok és a szakemberek hatáskörébe tartozik, hanem a politikusokéba. A gazdaság szintjén bizony a hatalom és a pénz mozgatja ezeket a dolgokat. Itt van a legnagyobb probléma, mert a rendszer itt már nem működik. Meglátásom szerint egyre nagyobb szerepet kap a helyi környezetvédelem is. Azt mindenesetre látnunk kell, hogy az emberek csupán a legszűkebb környezetüket szemlélik, arra viszont jóval kevesebb hajlandóságot mutatnak, hogy a közelükben levő természeti értékeket is megbecsüljék. A természet fontossága és megbecsülése tehát helyi szinten egyelőre elmarad. Ha majd a minket körülvevő környezet iránt is érdeklődést és felelősséget kezdünk el tanúsítani, akkor, ha kis mértékben is, de javulni fog a helyzet. Az emberiség nem akarja figyelembe venni, hogy az evolúció jelenleg is tartó folyamat, mi is csupán egy pillanat vagyunk a Föld történetében, jóllehet nagyon megsokasodtunk. Egy érdekességre szeretnék itt rámutatni. A Föld történetében sosem volt egy olyan hosszú stabil időszak, mint az emberiség megjelenése és a mostani időintervallum között. A globális időjárás-változás tehát ebből a szempontból egy teljesen normális dolognak tekinthető a bolygónk életében. Mindent összegezve: a Föld jelenleg módjával élhető. Nagyon fontos, hogy ezt a kék drágakövet megbecsüljük. Aggódnunk sem kell túlságosan, hiszen a világegyetem megsemmisülésének időpontját a legújabb hírek szerint 20 milliárd évvel elhalasztották a tudósok. Az más lapra tartozik, hogy az ember meggondolatlan lépései magára az emberiségre milyen hatást gyakorolnak.
* Botka János földműves, Nagybecskerek:
- Teljes káosz uralkodik ezen a téren. Legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti. Ilyen módszerekkel és ilyen feltételekkel nem sokáig lehet jól gazdálkodni. Hogy ennek mi köze a környezetvédelemhez? Nagyon egyszerű. A gyárak mindenféle mérgező füstöt kieregetnek, szennyezik a folyókat, így nem kell csodálkozni azon, hogy a termés sem mindig egészséges. Itt nálunk elég sok baj van a környezetvédelemmel. A gyárak vezetőségét az nem érdekli, hogy mi lesz mindannak a következménye, amitől ők nem tudnak másképpen megszabadulni, csak úgy, hogy kiengedik a természetbe. És persze ennek is mi fogjuk meginni a levét. Ki vesz majd fertőzött terméket, kinek kell a beteg tehén teje? Senkinek. Én úgy látom, jó lenne tenni valamit e téren, mert ez így sokáig biztos nem fog menni. Hogy a háttérben mi van, arról én nem tudok mondani sokat, mert ahhoz nem értek. De azt elmondhatom, hogy sosem örülök annak, amikor a távolban meglátom a füstölgő gyárkéményt vagy megérzem azokat a furcsa szagokat, amelyeket egy-egy gyár kibocsát. Most még elviselhető mindez, de nem tudom, hogy a mi unokáink idejében az lesz-e majd.