A szervezők számára is mindnyájunk egészsége, biztonsága az elsődleges: kiemelt jelentőséggel bír, hogy a fertőzés terjedésének további lassításáért az elkövetkezőkben is mindent megtegyünk — végiggondolva minden lehetőséget csakis ez lehet most a felelős döntés.

Mint minden évben, mi is vártuk már nagyon június első hétvégéjét — természetesen a háttérben már zajlottak az előkészítő, az adminisztratív és a kreatív alkotómunkák, a szervezők elhivatottsága az idén is a legmagasabb szintű. S mindeközben tudjuk jól, hogy magyarlakta településeinken, a magyar művelődési házakban pedig próbák zajlottak, a művészeti vezetők, népzenészek, oktatók, néptáncpedagógusok csokrokat, koregográfiákat álmodtak színpadra, elevenítettek fel újból az útókor számára, és közben készültek az új viseletek, hangszerek is. Ez az elmúlt időszak lett volna a délvidéki magyar közösséget is erőteljesen meghatározó hagyományhűségből eredő véghajrá időszaka ­— annak a szándéknak a kiteljesedése, hogy ki-ki a saját és más tájegység hagyományvilágát a legautentikusabb módon és fokon tolmácsolja, tegye jelenné és jövővé közös múltunkat.

És bár közben a próbák, a felkészülés, az élő találkozások a vírus megjelenése után már nem tudtak megvalósulni, a népművészet az online térben is fel tudta mutatni hűségünket, összetartozásunkat, azt, hogy miként és mennyire is ragaszkodunk e tájhoz, ehhez az áldott jó földhöz — szülőföldünkhöz. Ha a Legényesezz otthon-ra vagy a Karikázz otthon-ra, a térben bár egymástól messze lévők közös dúdolására, zenéléseire, éneklésére, a Kelemen Zsolt által vállalt napi citerás élő bejelentkezésekre, nótázásra és együtt vidulásra gondolunk, vagy a húsvéti és a locsolkodáshoz kötődő hagyományok kapcsán hirdetett online megmérettetésekre... — nos az értékhűség és szeretet legjava színesítette és határozta meg ezáltal hétköznapjainkat.

Egyúttal köszönet minden művelődési egyesületnek is: hisz a szakosztályokban — bár megváltozott módon ­— az online térben tovább folytatták az évadot!

Most, kicsivel több mint egy héttel a Feltámadás ünnepe után, ugyanakkor a nemzeti összetartozás és az erős magyar közösségek évében, Trianon után 100 évvel is az újjászületés, az erős és állhatatos hit, lélek, lelkesítés és az egymásra való odafigyelés, az összetartozásban való közösségvállalás legyen napi betevőnk.

Közös örökségünk jegyében várjuk tehát az önfeledt, de egyúttal felelős próbákat, felkészülést, hisz a törökbecsei Tisza-part, több mint ezeréves ittlétünk őrzője, az Aracsi pusztatemplom, Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú és Hungária-szobor is odavár minket.

A házigazdák és szervezők ígérik és remélik, hogy felejthetetlen élmény várja majd a fellépőket és minden idelátogatót!

Fotó: Baráth Attila