A noszai Nagy György János almát, körtét, őszibarackot, meggyet, sütőtököt és krumplit termel. A tavaszi, kései fagy elég jól megritkította a rügyeket. Őszibarackból a várható termésmennyiség mindössze 20%-a maradt meg, a körtének 70%-a vészelte át a hideget, míg az alma mennyiségét illetően jelentős kiesésről nem lehet beszélni, viszont minőségére kihatottak a kései fagyok.

Nagy György János (a szerző felvétele)

— Az idei év talán nem volt annyira extrém meleg, mint a tavalyi. Igaz, hogy Nosza környékén egész nyáron szinte egyetlen csepp eső sem esett, viszont a hőség nem volt akkora, és nem nyúlt el olyan hosszú ideig, mint az elmúlt évben. Öntözőrendszer nélkül ma már szinte lehetetlen termelni. Mikro-öntözőrendszereinket évente többször át kell nézni, mert gyakran bedugulnak, leállnak a szórófejek, úgyhogy állandó odafigyelést igényelnek. A betegségek ellen tankönyvszerű növényvédelmet kellett folytatni, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a legtöbb gombás megbetegedés víz által terjed, viszont a rovarok elleni védekezésre nagyobb hangsúlyt kellett helyezni. Az alma termőképessége az ágak és a rügyek állapotából három évre vetíthető előre. Amelyik ültetvény tavaly több termést hozott, ott az idén valamennyivel kevesebb termett. Ebben mindenképp a fagy játszott közre. Az átlagosnál valamennyivel kevesebb almát takaríthattunk be, de ez még az elfogadható kategóriába tartozik — mondta a fiatal termelő.

A gyümölcsnek viszonylag jó ára van, de a kereslet jelen pillanatban nem túl nagy a minőségi termés iránt. János leszögezte, hogy a termelő munkájának egyik része a minél szebb és finomabb gyümölcs előállítása, a munka nagyobbik részét azonban a marketingtevékenység teszi ki, a viszonteladókkal és üzletláncokkal való kapcsolatok kiépítése, a saját gyümölcs népszerűsítése. Manapság a gazdának marketingszakembernek és menedzsernek is kell lennie, nem elég csak megtermelnie a gyümölcsöt.

— A kiszállítás nagyon gyenge. A háború miatt a termés nem a legrövidebb úton jut el Oroszországba, az így keletkezett költségeket pedig a termelő fizeti meg. Az almát kiszállító kereskedők rendkívül alacsony árat kínálnak, ezért hozzánk hasonlóan mások is hűtőházakat építettek, és abban tárolják a gyümölcsöt. Az alma ára fajtánként változik, az első osztályút 65—70 eurócent körül lehet eladni, amivel elégedett vagyok — mondta.

Az idei termés a ládákban várja további sorsát (Nagy György János felvétele)

Az utóbbi időszakban sokan felszámolták a gyümölcsösöket, és az alma helyett burgonyát ültettek a kiváló, homokos talajba. A noszai termelő viszont a jövőt az almatermelésben látja, és állandóan újabb befektetéseken és fejlesztéseken gondolkodik.

— Az elmúlt években jégvédő hálókat és öntözőrendszereket telepítettünk, a terület növeléséről nem gondolkodom. Igyekszem olyan mechanizációt beszerezni, amellyel megkönnyítem a munkát. A kiállításokon számos új technológiával találkozunk, így az elkövetkező időszakban egy önjáró platform vásárlását tűztem ki célul — mondta, majd hozzátette, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatásának köszönhetően az egyik ültetvényt az idén jégvédő hálóval szerelte fel, a tartománynál pedig az új kisfák utáni visszatérítésre szeretné benyújtani igénylését.

A horgosi Vass Zoltán másodállásban hobbitermesztőként többfajta szőlőt termel. A szüretet befejezték, a must 70%-ából már újbor lett, úgyhogy már a pincemunkák, a fejtés és a bor iskoláztatása van folyamatban.

— A termést erős közepesnek értékelném, egyes fajtákról teljes termést tudtunk leszüretelni, míg mások 40—60% körüli mennyiséget produkáltak. Ennek elsősorban az éghajlatváltozás és az őrületesen nagy csapadékhiány az oka. Korábban véletlenszerűen, a telepítési programoknak köszönhetően telepítettek az emberek vadalanyon szőlőt, az utóbbi egy-két év azonban megmutatta, ha valaki hosszú távon szeretne ezen a talajon szőlőt termelni, annak fokozatosan vadalanyon kell ezt tennie. A saját vesszőről szaporított szőlő kevésbé bírja az aszályt, mint azok, amelyeket vadalanyra oltottak. Az ily módon termelő szőlész-borász kollégák többsége arról számolt be, hogy a szélsőséges időjárás ellenére teljes termést takarított be.

Vass Zoltán (szemben) borral locsolja a szőlősgazdák és a borászok védőszentjének, Szent Orbánnak a szobrát (a szerző felvétele)

A must mért érték szerinti paraméterei megfelelőek, így az idei bor várhatóan az utóbbi évek egyik legkiválóbb nedűje lesz. A termelők gyakran attól tartottak, hogy a nagy melegben „kiégnek” a savak a szőlőből, Zoltán észrevétele szerint viszont noha kilóra kevesebb termett, mert a bogyó kevesebb vizet tartalmazott, a savak megmaradtak benne, a cukortartalom pedig az utóbbi években nem volt ilyen magas. A szőlő még ilyen, gyakran extrém időjárási körülmények között is terem, és öntözése, a többi gyümölcsfajtával ellentétben, lényegesen kisebb beruházással is megoldható. Csak akkor szabad szőlőtermesztésre gondolni, ha az ültetvény öntözhető.

— A régiót több évszázadon át fehérboros vidékként említették, de a nagyon meleg nyár és a hosszan elhúzódó ősz inkább a vörösbornak kedvez. A korábban csak részben beérő kék szőlők őszre már szinte egészen beérnek. A Horgoson és környékén készített vörösborok egyre jobbak, és a versenyeken is szépen megállják a helyüket. Az elmúlt egy-két évben viszonylag keresett a horgosi bor. A legtöbb gazdatársamnak szeptemberre elfogyott a 2024-beli fehérbora, csak saját maguknak és a barátoknak hagytak valamennyit. Egyre inkább divatba jönnek a könnyebb és kisebb alkoholtartalmú borok, melyek között a mi kövidinkánk az egyik legígéretesebb fajta. A kövidinka sokkal többet és jobbat érdemel, mint amiben az elmúlt hetven-nyolcvan évben volt része — mondta a horgosi szőlész-borász, hozzátéve, hogy a Prosperitati Alapítványnál sikeresen pályázott egy szőlőprésre.

A tervekről szólva Zoltán elmondta, hogy a szőlővel beültetett terület nagyságának növelése, a csöpögtető öntözőrendszer kiépítése és néhány újabb, kevesebb növényvédelmet igénylő fajta — melyből jó minőségű bor készíthető — telepítése tartozik a legfőbb céljai közé.

Mindkét termelő itthon boldogul, és a továbbiakban is szülőföldjén szeretne érvényesülni, mégpedig egy olyan ágazatban, amely ki van téve az egyre szélsőségesebb időjárás viszontagságainak