Kutyavilág jön. Tudjuk ezt már régóta. Amióta világ a világ. Aztán mégis rácsodálkozunk. Mert hát…mindvégig reményked(t)ünk, hogy talán mégsem? Vagy ha épp mégis, akkor legalább minket azért elkerül…
Van, ahogy van, azért a jelekre, az ötletesség különböző fokozatára emelt / süllyesztett intésekre mégiscsak illene odafigyelnünk. Elvégre a kerítések mögött élő gazdik érthetően közölték a tutit minden kételkedővel: Csöpike uópste nem vegetariánus!
Az égiszünk alatt lencsevégre kapott kiegészítő kaputáblák közül legfeljebb egynek a szövege szorul(hat) némi nyelvi akadálymentesítésre. „Pozor!” – mondá, „Pas ujeda, gazda bije”. Vagyis: Figyelem! A kutya harap, (de) a gazda (ráadásul) üt[legel] (is). Mégpedig kérdés nélkül. Ennyi. Röviden.
Röviden ennyi. Aki esetleg nem értene a szavakból…