Kútnak lenni volna jó

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Kútnak lenni volna jó

- Szabó Attila felvételeKányádi Sándor erdélyi költő (a többi között) 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-díjat kapott, tavaly pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vette át. A magyar kultúra napja alkalmából Vajdaságban a VMMSZ Aranyplakettel jutalma...

- Szabó Attila felvétele

Kányádi Sándor erdélyi költő (a többi között) 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-díjat kapott, tavaly pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vette át. A magyar kultúra napja alkalmából Vajdaságban a VMMSZ Aranyplakettel jutalmazta. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy számos díja, elismerése közül melyikre a legbüszkébb, a következőt válaszolta: ''Badarság lenne azt mondani, hogy nem esik jól az elismerés. A legnagyobb díjnak mégis azt tartom, hogy vannak olvasóim”. Zentai vendégeskedése során az ismertségére vonatkozó gondolatokat szerényen utasította vissza: ''A költőnek lenni, az egy olyan foglalkozás, hogy csak az illető halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt életében, aminek ő is hitte magát olykor. Ha majd az unokák, a dédunokák érdemesnek tartanak kézbe venni valamit abból, amit írtam, akkor mondhatják el, hogy egy igazi költővel találkoztak az őseik.” Én mégis azt mondom, hatalmas élmény volt Kányádi Sándorral beszélgetni. Bizonyára még sokáig emlegetjük az anekdotáit, és az sem felejthető el egykönnyen, hogy a kérdésekre adott válaszainak szinte mindegyikébe ''becsempészett” egy-egy odaillő idézetet. Amikor a magyar kultúráról, a magyar költészetről fejtette ki véleményét, Ady Endre A szétszóródás előtt című költeményét citálta, majd így folytatta:
- Az ilyen verseknek köszönhető, hogy még megvagyunk. Ha a magyar költészet templom, akkor ennek a szentegyháznak Janus Pannonius és Balassi volt az első mérnöke, majd jöttek a kisebb-nagyobb mesterek. Csokonai Vitéz Mihály ablakot vágott, hogy nyugatra is el lehessen látni, Berzsenyi orgonát szerelt be, amelyen Vörösmarty Mihály is játszott. Aztán jött egy fiatalember, aki azt mondta, a költészet szent egyházába bocskorban, sőt, mezítláb is be lehet lépni, és akkorára tárta a kapuját, hogy bárki nyugodtan bemehetett. Azóta minden, ami a magyar költészetben történik, az ebben a székesegyházban vagy a pitvarában játszódik. Ott van Ady Endre hatalmas oltárképe, Kassák Lajos nonfiguratív ablakfestményei, ott járkál, mint a halálraítélt, Radnóti Miklós, de megtalálhatjuk Kosztolányi Halotti beszédét, Babits Jónás imáját. Egy másik fiatalember viszont a mennyezetet is magasra tárta, mondván: ''A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szeliden, s nézik, nézik a csillagok”. Ez a magyar kultúra szentegyháza, amely addig állhat, amíg lesz magyar nép és magyar nyelv.
A vers egyébként a nyelv szobra. Olyannak kell lenniük a verseinknek, hogy ha kipusztulna a nyelv, akkor a soraikból lehessen következtetni arra, milyen volt ez a csodálatos nyelv.
* Ön nemcsak a magyar nemzet célját fogalmazta meg, hanem beszélt a minőségi élet fontosságáról is.
- Az utóbbi alatt azt értem, mindegy, hogy az ember mivel foglalkozik, ha a lehető legjobb munka kerül ki a keze alól. Ne azt mondják, milyen jól dolgozik, pedig magyar, hanem azt, hogy milyen jól dolgozik, látszik, hogy magyar. Nem a politikai határok számítanak, hiszen Magyarország határa ott van, ahol az utolsó, magyarul beszélő emberpár él. A magyar nyelv Isten kiválasztott nyelve a magyarok számára, a szerb nyelv Isten kiválasztott nyelve a szerbek számára. Mi lehet egy nemzet célja? Hogy az Isten csak számára kiválasztott nyelvét az emberiség életének legvégsőbb határáig továbbvigye, gazdagítsa, gyarapítsa, éljen vele és benne, mindannyiunk örömére, Isten nagyobb dicsőségére. Ez lehet egy nemzet célja. Mindegyiknek, nekünk is. Mi nem vagyunk se különbek, se jobbak, de alávalóbbak sem a világ semmilyen népénél, és ehhez mérten kell viselkednünk. Ezzel szemben állandóan érzem, hogy az anyanyelvünk veszélyben van. Íme egy példa: én úgy tanultam, hogy a magyar nyelv ereszkedő hangsúlyú. Ezzel szemben a beszélők fel-felkapják, amire én csak egy rövid versikét tudok mondani: a szoknyád alját, s ne a magyar szavak végét kapdosd fel, ringyó. Mindannyiunk érdeke, hogy szépen tisztán, értelmesen, ereszkedő hangsúllyal beszéljünk. Túl kell élnünk a különböző nagy megrázkódtatásokat is, például az sms-kultúrát.
* Beszéljünk ''hétköznapibb” dolgokról is: hogyan vált Kányádi Sándor pesti lakossá?
- Kolozsváron azt a lakást, amelyben ötven évig éltem, a felét én építettem, reprivatizálta a volt tulajdonos. Mivel nekem nem adtak más lakást, a szülőfalumba, Nagygalambfalvára mentem vissza. Én építettem újjá a szülőházat még 1955-ben, én ástam az első emésztőgödröt a faluban, mert én egy civilizátor vagyok. Szerettem volna megélni azt is, hogy napelemet tegyünk a tetőre. De mivel elég sok dolgom akad, az utóbbi két évtizedben száznál több találkozót tartottam évente, van egy bérleményem Pesten is. A falum komoly kötődést jelent számomra. Hogy egy kicsit hencegjek, az 1100 lakosú településen 450 éve van iskola, nyolcszáz éves a temploma.
* Dolgozik-e új könyvön?
- Megkaptam a román államvédelem rólam szóló aktáit, 16 kilós a csomag, és ott van a magyarországi anyag is, mely valamivel kevesebb. Ezt majd a fiaim feldolgozzák, ha akarják. Én most azzal foglalkozom, hogy kutakat hozok létre Benedek Elek emlékére - az első Budapesten, a lakhelyemhez közel készült. Ennek a kicsi magyar nemzetnek két apója volt, Bem apó és Elek apó. Az egyik a szabadság jelképe, a másik az igazságé, mert igazság csak a mesékben van. Elmentem az iskolákba, és bejelentettem a gyerekeknek: aki lemond egy gombóc fagyiról vagy egy üdítőről, és a pénzt beteszi a tanító néni tányérjába, részvényese lesz a kútnak. Fél év alatt összeszedtük a pénzt, négy év kellett az engedélyek kijárásához. Most már van ilyen kút Sopronban és Nagykovácsiban is, a negyediket az idén avatják Székelyudvarhelyen. Jobb, ha ez terjed el, mint a járvány. Ezzel foglalkozom most, mert nagyon fontosnak tartom, hiszen az egész Kárpát-medencében ismerik Benedek Elek meséit. A budai kútra ez van írva: Azok emlékére, akik nem lehettek Elek apó olvasói, az 1956-os forradalom gyermekáldozatainak, hargitai kőből, óvodások és iskolások ezreinek az adakozásából.
''Kútnak lenni volna jó / utas-itatónak” - jutott eszembe az ismert Kányádi Sándor-vers, melyet leginkább a Kaláka együttes megzenésítésében hallgatok, és arra gondoltam, legközelebb, ha Budapesten járok, megnézem Elek apó kútját, az őszre esedékes erdélyi túrázásunkba pedig minden bizonnyal beiktatjuk Nagygalambfalvát. Már a magnómat is kikapcsoltam, de beszélgetőtársam szolgált még egy meglepetéssel:
- Vegye fel azt is, amit most mondok. A megmaradásunk érdekében fel kell hurcolkodnunk a világhálóra. Ez olyan fontos lenne, mint amikor István király az apja tanácsára elhatározta, beilleszkedünk Európába. Minden szellemi javunkat feltenni, ez legalább olyan jelentős, mint a hit felvétele volt. De van még egy feladatunk, hogy a világhálót megtanítsuk jól magyarul.
Kányádi Sándor végezetül azt is elmesélte, ''szkájpon” szokott beszélgetni a nagyvilágban élő magyar ismerőseivel. Akikből bizonyára bőven akad, hiszen bejárta a földgolyónak mindazon részeit, ahol magyarok is laknak.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink