Még be sem léptem az udvarba, máris szólítanak, menjek, legyek rajta én is a készülő fotón. Az egyházaskériek szörppel kínálnak, választhatok a bodza, a menta, a levendula közül, és azt is eldönthetem, vízzel kérem-e, vagy szódával — a víz hideg, a szóda már nem annyira, mondják. A Kéknefelejcs kézimunkacsoport finomságoktól roskadozó asztalánál sós túrós rétest kóstolok — van édes is, tájékoztatnak, de én a túrósban a sósat kedvelem. Tudják, hogy a mákos rétesnek nem tudok ellenállni, viszont most nem kérek, mert fellépésem van, és nem szeretném, ha mákos maradna a fogam. Majd visszajövök később. Gondos kezek félretesznek nekem néhány szeletet, mert nem biztos, hogy marad. Kardos Éva Jutka asztalát, a színpompás hímzéseket mindig meg kell csodálnom, a Ricze Emlékház standjánál kovászos, napon savanyított uborkát eszem. Megnézem a feketetói Csipet Csapat Művelődési Egyesület fonott kosarait — mindegyik A Szakkör-foglalkozáson készült, a csoport tagjai nagyon büszkék az első alkotásaikra. Molnár Jolánka és István egy kis csevegésre vár…

Itt még száz ágra sütött a nap

Azt hiszem, a felsoroltak után nem szorul magyarázatra, miért jó esemény az Udvarfesztivál.

Az összejövetelt harmadik alkalommal hívta életre a Törökkanizsáért Egyesület. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a helyi, falusi értékekre, a gasztronómiára, a zenére, a szokásokra, az épített örökségre. A fesztivál ezúttal is gyermekfoglalkozásokkal kezdődött, majd a Különleges ízek és termékek udvarában a vidékre jellemző ételeket és kézművestermékeket kóstolhatták, illetve nézhették meg az érdeklődők.

— Minden kis településen, utcában, házban vannak olyan értékek, amelyekről sokan nem tudnak. Ezeket szeretnénk bemutatni, közkinccsé tenni, hiszen a hagyományainkhoz, a zenéhez, gasztronómiához, építészethez fűződnek. Nem titkolt szándékunk, hogy ezekkel erősítsük, gazdagítsuk idegenforgalmi kínálatunkat. Jó lenne kitörni abból a körből, hogy turizmus csak a nagyobb városokban lehet, mert a kis települések rendezvényei is joggal tartanak igényt a figyelemre — hangsúlyozta Újhelyi Nándor szervező.

Akiknek a standok kínálatából való csipegetés nem bizonyult elegendőnek, egy-egy porció birka- vagy sertéspaprikásért sorakozhattak a hódegyházi Lila Akác Művelődési Egyesület hatalmas üstjeinél. Mint megtudtuk, a civil szervezet a főzésben és a hagyományok őrzésében, átörökítésében jeleskedik. A paprikások is régi receptek alapján készültek, nincs bennük semmi extra, talán csak annyi, hogy mindig a jó szándék vezéreli azokat, akik kavargatják a finom étket.

A paprikás mellé kiválóan illik a kovászos, napon savanyított uborka, melyet Vass Mária szerint egész nyáron érdemes készíteni, mert rendkívül egészséges, a lehűtött leve viszont gyógyír a másnapos gyomorra. Marika néni bemutatta, az alapos mosás után hogyan kell berakni a terményt a dunsztosüvegbe, melyben előzőleg kaporral ágyazott meg az uborkának. Jó bőven, merthogy megadja az ízét, és ő is így szereti. 4 liter vízzel öntötte fel, melyhez négy evőkanál sót tett, a tetejére egy szelet kenyér került, majd kistányérral borította le. Jótanácsként hangzott el, hogy a nagy melegekben inkább félárnyékba, mint a napra tegyük az üveget. Csak néhány napot kell várni, és fogyaszthatjuk a finom csemegét.

Vass Mária és Újhelyi Nándor

A magyarkanizsai Bálint pincészet első alkalommal volt jelen az Udvarfesztiválon. Ők a nyári hőségben fröccsöt ajánlottak sok vízzel, kevés borral, nagyon hidegen. Elhangzott, hogy 3,5 hektáros egybefüggő területen gazdálkodnak, csak a saját termésüket dolgozzák fel, és 2010 óta regisztrált borászatként működnek.

A színes kavalkád második része a Jóízű beszélgetések — vidékünk gasztronómiai különlegességeiről, valamint a mesemondás hagyományának megőrzéséről címet kapta. A Hét Nap főszerkesztője — e sorok írója — hetilapunk népszerű kiadványát, az Egy falat Vajdaság című gasztrokönyvet mutatta be a jelenlévőknek.

Terítéken az Egy falat Vajdaság (Kiss Vendel felvétele)

Mómity Éva tanítónőnek köszönhetően nagyon sok sikeres mesemondó van Törökkanizsán, aki megmérettetéseken, például a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen is képviseli iskoláját.

— A meséket igyekszünk mindig úgy átformálni, hogy a bánáti ö-ző nyelvjárásban mondjuk, ebben nagy segítségünkre vannak a szülők, nagymamák, akik még ismerik ezt a nyelvjárást. Nagy érték az ízes mesemondás. Én elolvasom otthon a mesét, és elmondom a diákjaimnak. Nekik nem tartok felolvasást, mert az élőszavas népmesemondás sokkal nagyobb hatással van rájuk — emelte ki Mómity Éva. Két tanulója, Mihók Barbara és Bartos Ádám a színpadon is bemutatta tudását.

Mómity Éva és tanítványai

A csókai Mihók Attila Plakett-díjas citeraművész azt osztotta meg a jelenlévőkkel, miként szerette meg ezt a hangszert, és betekintést engedett az oktatói tevékenységébe is, melyet számos településen gyakorol. A program folytatásában a Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Szőke Tisza citerazenekarával és szólistaként is fellépett.

A Szőke Tisza citerazenekar Mihók Attilával

A napokig tartó hatalmas hőséget Törökkanizsán és környékén, így Firigyházán is hatalmas, széllökésekkel és jéggel kísért vihar oldotta fel. Bármennyire is várta már mindenki az esőt és a felfrissülést, azt bizonyára nem bánták volna, ha még néhány órát késik, elmosta ugyanis a Fokos zenekar szabad térre tervezett koncertjét és a táncházat.

Újhelyi Nándor nyilatkozatából kiderült, Törökkanizsa községben a nyári időszakban minden hónapban lesz egy vagy több nagyobb rendezvény: július 19-e és 21-e között Majdány–Rábé Helyi Közösség napja és falunap, augusztus 20-a előtt tartják meg a hagyományos Szent István-napi ünnepséget, Firigyházán pedig búcsúra hívogatnak az augusztus 29-e előtti vasárnapon.

Vihar előtti hangulat