Különleges város ez a Szarajevó. Mondjuk, azért is, mert igen sokszor elhaladtam már mellette, de benne még sosem jártam. De azért is lehet különleges, mert alig akad a világnak olyan pontja, ahol oly sokáig példás békében éltek együtt bosnyákok, szerbek, horvátok és még ki tudja, hány nemzet tagjai. Az elmúlt napokban azonban a katolikus egyházfő látogatása tette igazán különlegessé.
Ahogy az egyik tudósító megjegyezte: Ferenc pápa Szarajevót egy napra újra a nyugati világ térképére rajzolta. S valóban, a pápa látogatása önmagában is nagy horderejű diplomáciai esemény, de mindig sokkal több is, mint csupán egy államfői látogatás. A helyi híveknek lelkipásztori fontosságú lelki esemény, a világ közvéleményének pedig jó alkalom, hogy felfedezzen egy várost, régiót, megismerkedjen annak gondjaival, múltjával és jelenével.
Ez a különleges város, Szarajevó pedig már másodszor ad otthont pápai misének! Szent II. János Pál a mostani utódához hasonlóan a boszniai fővárosban kérte a békét Istentől és a felelős földi hatalmasságoktól. Akkor is, most is elhangzott a felkiáltás: soha többé háborút! Hányszor kiáltották ezt a boszniai polgárháború poklában rekedt emberek, hányszor kiáltották ezt azóta is a világ számtalan pontján?! Az igazságosság és a béke ügyét említette Ferenc pápa, miközben a világ megannyi országában dúlnak háborúk, halnak meg ártatlan emberek.
Pusztába kiáltott szó lett volna a szent pápa szava? Fölösleges utazás lett volna Ferenc pápa látogatása? Semmiképpen sem! Mert igaz ugyan, hogy a világ nem sokat tanult az elmúlt huszonöt év hibáiból; a Balkán puskaporos hordó volt, és az is maradt, de hatalmas ereje van annak a békefelhívásnak, amelyet éppen itt, a Balkánon, éppen Szarajevóban mond el a pápa. Mert különleges város ez a Szarajevó. A népek érdekes együttélésének és gyűlölködésének egyszerre tanúja. A nagy háború száz évvel ezelőtti elindítója, a boszniai háború esztelen öldökléseinek egyik színtere... De talán a kiengesztelődés, a békés együttélés értékeinek újra megtapasztalója is. Lehetséges, hogy a különböző vallású és etnikumú emberek talán éppen ebben a városban tanulhatnak meg újra békében együtt élni? Ferenc pápa e mellett tett hitet az egynapos szarajevói látogatásával.
Boldogok a békességszerzők — idézte a pápa a Szentírást. És tanított. Kemény, könyörtelenül kemény szembenézésre szólította fel a térség lakóit: az a személy, az a nép, akit/amelyet ellenségnek láttam, valójában a saját arcomat hordozza, az én szívemet, az én lelkemet. A másik nép gyermeke is olyan ember, mint én? Tudnám még tisztelni, ha mást nem, legalább a kultúráját, a hagyományait, az értékeit?
Különleges város ez a Szarajevó. A polgárháború alatt, amikor a televízió élőben közvetítette a város bombázását, itt, Vajdaságban sokan, akik ismerték Szarajevót, sírtak. A háború borzalma vagy annak „szele” együtt érzővé tudta tenni az embereket. Meg tudja tenni ezt a béke is? A pápa a népek apostolát, Szent Pált is idézte, amikor arra szólított fel: viseljétek el egymást, bocsássatok meg egymásnak (Kol 3,13). Mert a szeretet, a béke első lépcsője ez: felismerni a másik emberben Isten képmását, és megtanulni elviselni, mellette, majd vele együtt élni. Végül talán meg is szeretni.
Különleges város ez a Szarajevó. Oly sok szörnyűség szemtanúja, a nagy háború elindítója. S most talán a béke megélésének tanítója. Ne a háború magvetői legyetek — visszhangzott a Koševo stadionban Róma püspökének szava. Irgalmasok, békességszerzők legyetek — kérte Ferenc pápa e különleges városban nemcsak Bosznia népét, hanem a világ minden emberét!
