Kattints az alábbi fotóra, és tekintsd meg az augusztus 21-ei csantavéri főpróba képgalériáját:

Az idén kilencedik alkalommal szervezték meg a magyarországi Csobánkán a Szövetség az életért tábort, melyet Szűcs Balázs atya kezdeményezett egyrészt azért, hogy az anyaországiak kimutassák szeretetüket és törődésüket a határon túli — erdélyi, kárpátaljai és vajdasági — gyerekek felé, másrészt pedig azért, hogy a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú lurkóknak egy önfeledt hetet, szép élményeket nyújtsanak, és valamennyien megerősödjenek lélekben. Vajdaságból 2009 óta egyre nagyobb létszámban, immár Szabadkáról, Óbecséről, Hajdújárásról, Dreáról és Csantavérről is járnak ide a gyerekek.

Néhány éve a sikerélmények elősegítése érdekében fogalmazódott meg a szervezőkben annak az ötlete, hogy a találkozókon a tehetségfejlesztésre összpontosítsanak. A gyerkőcök eleinte szabad kezet kaptak, mindenki abban a műfajban nyilvánulhatott meg, amelyben a legjobb: volt, aki énekelt, más hangszeren játszott, szavalt vagy táncolt. Később, hogy tétje is legyen, úgy döntöttek, elkészítenek egy produkciót, melyben valamennyien szerepelnek majd. Így esett a választás az István, a király rockoperára, melynek zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét pedig — Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján — Bródy János írta.

A főbb szerepekre már a tavasszal megtartották a válogatást, a statiszták pedig már otthon, a tábor előtt gyakorolni kezdték a koreográfiát, a munka nagyobb része azonban ekkor még hátravolt. Hogy a gyerek számára milyen élmény volt a darab színpadra állítása, hogyan érezték magukat a próbák során, majd az augusztus 30-án Budapesten megtartott bemutatón, illetve hogyan készülnek a csantavéri fellépésre, arról már ők maguk számoltak be nekünk.

Noha a műsor időtartama bő másfél óra, nem a játékidő volt a legnagyobb kihívás:

— Nem a fellépéssel volt gond, hanem az azt megelőző igen nehéz felkészüléssel. Két hétig arról szóltak a mindennapjaink, hogy reggeltől estig próbáltunk, kisebb-nagyobb szünetekkel. Lelkileg és fizikailag is kifáradtunk, de megérte a sok fáradozás — mesélte Ander Patrícia. 

Az előadás néhány jelenetében a szereplők jelbeszéddel is kommunikálnak. A sok próba és a közös célért való törekvés természetesen a lehető legjobb alkalom volt arra, hogy a gyerekek megismerjék egymást.

— Már négyszer vettem részt a táborban. Új barátokat szereztem, az volt a legjobb, hogy együtt lehettünk, ismerkedtünk — mondta Vituska Réka.

Vajdaságból a legtöbben statisztaszerepet kaptak, az ének- és a tánckarban figyelhetjük majd őket, lesz azonban néhány szerepcsere is, így a szólószerepekben is láthatunk „földieket”. 

— A rockoperát már ismertük, eddig is szerettük, de most új élmények kötődnek hozzá, mást jelent már a zene, a tánc. Jár a lábunk, ha meghalljuk a zenét, még a diszkóban is táncra perdülünk, mindenkinek megtanítjuk a lépéseket. A koreográfia néptáncelemekkel van teletűzdelve — mondta Pesti Enikő.

A történelmi leckét is jól kiegészítették az élmények:

— Szent István király történetét már ismertem, de így egészen más, jobban megértettem. Maradtak még bennem kérdések, de most a szereplőket ismertük meg jobban, a jellemüket, a nézőpontjaikat. Így egy kicsit átláthatóbb — meséli Hovanyec Judit.

Az előadás elkészítésén kívül az is nagy feladat volt, hogy mindenki türelmes legyen a másikkal. Észrevehető volt például, hogy az otthonokban nevelkedő — főként roma — gyerekeknek, akik egyébként is a társadalom peremére szorultak, nehezebb volt a beilleszkedés.

— Ők egy kicsit másként gondolkodnak, de az ő szemükben meg nyilván mi vagyunk mások — szólalt meg egy lány a hátsó sorokból.

— A tábor végére belőlük is sikerült kihozni a lehető legtöbbet. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy az otthonlakók életében is vannak értékek, és az egésznek valahol éppen ez is a lényege, hogy egyformák legyünk, főleg a jóisten előtt — tette hozzá Utcai Róbert atya.


Skublics Gergely felvételei

A gyerekek a kemény próbák során sok mindent megtanultak, például azt, hogy ők is felelősek azért, hogy az előadás létrejöjjön és szép legyen. Eleinte még jókat nevettek, amikor valaki valamit elrontott, de ahogy teltek a próbák és fáradtak az emberek, mindenki egyre türelmetlenebb lett. Balázs atya is, aki az előadás érdekében, ha kellett, igencsak szigorú volt. A határozott fellépés hatására már mindenki elgondolkodott, hogy mit is csinál, és a gyerekek végül összekapták magukat. Amikor eljött a bemutató ideje, és az előadás Budapesten, a Petőfi Csarnokban háromezer néző előtt óriási sikert aratott, a gyerek akkor értették meg igazán, hogy az is a szeretet egy formája lehet, ha valaki az ő érdekükben szidja le őket. Azóta csak a szépre emlékeznek, és immár hatalmas nevetések közepette idézik fel a felkészülés pillanatait.

A tavalyi bemutató után az idén Vajdaságban, a következő három évben pedig Kárpátalján, Erdélyben és Magyarországon mutatják be a darabot. A fellépők hétfőn érkeztek meg, hogy felfrissítsék a próbákat, hogy a szombati előadáson minden olajozottan haladjon. Mint mondják, ez már könnyebb lesz, mert tavalyról tudják, hogy miért csinálják, emlékeznek rá, hogy milyen érzés a fellépés, milyen elképesztően jó, amikor kétszáz ember egyszerre dobbant a színpadon. A végére olyanok lettek, mint egy nagy család. Ezért is várják annyira, hogy itthon is megmutathassák, mit tanultak. Persze itthon egy picit jobban izgulnak, de azért nagyon bíznak benne, hogy sokan elmennek, és megnézik majd őket a hétvégi eseményen.

Vendégeiknek ezen a héten minden este programokkal kedveskednek, hogy színesebbé tegyék a próbanapokat. A néptáncosok, az egyházi kórus és az iskola színjátszói is bemutatkoznak nekik, a tábor végére pedig egy „saját rendezésű” paródiát is tartogatnak, mellyel remélhetőleg a tavalyi előkészületek legjobb pillanatait sikerül majd megidézniük.

A Remény Kis Emberei fesztivál vajdasági előadásának fő védnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, illetve a püspökség, a szabadkai önkormányzat, illetve több cég, közvállalat is támogatja a rendezvényt. Utcai Róbert atya elmondta, amellett, hogy az egész arról szól, hogy a gyerekek fogjanak össze, az egészben az a legszebb, hogy mögöttük az egész falu, sőt egész Vajdaság is összefogott.

— Több mint kétszáz helybéli és vidéki támogatja a gyerekeket. Egy ilyen nagyszabású rendezvény sok anyagi kiadással jár ugyan, de a támogatók, hála Istennek, nagyon sokat segítettek, amit ezúton is köszönünk — mondta Utcai Róbert atya.

Kattints az alábbi képre, és tekintsd meg az esemény Facebook-oldalát is: