Hadd kezdjem azzal a csúnya és ízléstelen, újabb kori szólásmondással, hogy: Szerbiának egyik szeme sír, a másik meg üveg. Mert szerintem a hiba ebben az üvegszemben van, amely nem látja a jövőt, hiába sír a másik. Azt is tudom, hogy már túlbeszéltük a tagjelöltség körüli problémákat, de az igazságot nagyon ritkán vagy alig lehet hallani. Az Európai Unió Szerbiát kukoricára térdepeltette, amire az utóbbi 20 évben alaposan rá is szolgált. A szerb nacionalista politika alapvető magatartása és hozzáállása abból indul ki, hogy Szerbiának és a szerb népnek mindig igaza van, és az ellenük foganatosított intézkedések, döntések mindig igazságtalanok. Enyhén fogalmazva: mind kevésbé vagyunk rokonszenves nép és ország. Úgy tűnik, Kosovo, azaz Rigómező másodszor is tragikus lesz a szerb nép számára, és megdöbbentő, hogy a jelenlegi demokratikus vezetőség is Kosovóhoz, az ottani 120-130 ezer szerbhez köti a hétmilliós ország sorsát.
Most már szinte mellékes a tagjelöltség, melyet az elkövetkezőkben valószínűleg csak a választási propagandára használnak Kosovóval együtt. Az, hogy nincs munka és nincs mit enni, teljesen mellékes. A hibát hibára halmozó politikusaink minden balsikert Kosovóval magyaráznak. Mert mi minden feltételt teljesítünk, csak Kosovót nem adjuk, amely különben nem is a miénk. A tagjelöltséget most februárra-márciusra várjuk, ami azt jelenti, hogy addigra teljesítjük azokat a feltételeket, amelyeket most visszautasítottunk. Akkor mire jó ez a három hónapos várakozás? A nép sanyargatására, éheztetésére és sakkban tartására? Választási propagandára, rendkívüli választásokra?
Nekem úgy tűnik, hogy Kosovo nem lehet valami nagy probléma és feltétel az Európai Unió számára. A Macedóniával kapcsolatos súlyos történelmi konfliktus ellenére Görögországot mégis fölvették az Unióba. De Románia esetében sem volt döntő a furcsa moldáv kapcsolat, csakúgy mint Olaszország esetében Dél-Tirol vagy Spanyolország esetében Katalónia és Baszkföld kérdése. Valamennyi ország uniós tag, mi pedig Kosovo miatt szenvedünk. Nagyon közel van az igazsághoz tehát, hogy Szerbiát fegyelmezik, kukoricán térdepeltetik. Azt is gyanítom, hogy lesznek még újabb feltételek is. Szerintem az egyik utolsó feltétel az lesz, hogy a tagjelöltség érdekében Belgrád és Priština lépjen testvérvárosi kapcsolatra.